1. Fejezet

1. 1. FEJEZET

Caroline

Fordította: Shyra

– Ó, cuki. Caroline, nem gondolod, hogy cuki?

Sóhajtottam, amikor Blaze – igen, ő adta magának ezt a nevet – az elmúlt öt percben tizedik alkalommal megbökte a karom, amitől majdnem kiborítottam a kólát, amit fogtam.

– Igen – mondtam, még csak rá sem nézve a dögös fickóra, akit kiszúrt. – Igen… elragadó.

Általában minden korombelit megnéztem, aki Y kromoszómával rendelkezett. De ma este annyira Y kromoszóma ellenes voltam, hogy inkább öntöttem volna rájuk egy gallon maró savat, mintsem, hogy nézzem az idegesítő, irritáló, aranyos mosolyukat, vagy a seggüket, vagy az izmos testüket.

Szemben velünk az asztalnál, Zoey eltakarta a száját és próbált nem nevetni a gyenge válaszom miatt.

Összevont szemöldökkel megszólaltam. – Fogd be.

Neki semmi oka nem volt rá, hogy mélabús legyen. A barátja egyszerűen tökéletes volt. A vonzó, figyelmes, kedves, hűséges Quinn Hamilton pont olyan fickó volt, amilyenre nekem is vágynom kellene. De nem… ó, nem. Az idióta, akire sóvárogtam egy nagypofájú, politikailag inkorrekt seggfej volt, aki minden nőnek megmutatta a péniszét, aki csak rárebegtette a szempilláját. Leszámítva engem.

Engem egyszerűen visszautasított. Kétszer.

Igen, ahogy mondtam, kétszer… mert eléggé hülye voltam ahhoz, hogy elsőre ne értsem meg a célzást.

Átkarolom magam, mert attól, hogy visszaemlékezem az elutasításra, csúnyának, értéktelennek és otrombának érzem magam és lepillantva a kólámra, azt kívánom, hogy bár lenne egy cseppnyi konyak is benne. De a bátyám dolgozott a bárban, így ez lehetetlen volt.

Általában a munkatársak csúsztattak nekem némi alkoholt, de nem akkor, ha Noel volt műszakban. Senki sem húzott ujjat Noel Gamble-val, főleg ha a tizennyolc éves húga is érintett volt, még a század legnagyobb nagypofájú, politikailag inkorrekt seggfeje sem.

– Ne várj. Inkább őt nézd. Mondhatom, azt a csődört igazán megmásznám és meglovagolnám. – Blaze szó szerint megnyalta az ajkát, ahogy végignézett a zsúfolt klubon. – Csak nézd meg, milyen széles mellkasa van. És azok a karok. Mmm, Istenem. Meg kell tudnod, hogy más része is ilyen nagy-e. Fenébe is. Meztelenül akarom látni.

– Hé – szólalt meg Zoey ideges hangon. – Ő a pasim.

Felpillantottam Quinn szembetűnő alakjára a színpadnál, ahol Asherrel beszélt.

Készen állva az esti előadásra, Asher gitárja a hátán volt. Kisepert az arcából egy hosszú hajtincset, miközben Quinnel beszélt gesztikulálva. Quinnhez hasonlóan ő is káprázatos pasi volt, egy dögös rocker, akinek a hangjától a hormonjaid táncra perdültek minden alkalommal, amikor énekelt.

De ő sem akart engem, ami a másik oka volt annak, hogy manapság annyira pasi-ellenes voltam. A jó fiúk, akik ténylegesen törődtek velem, távol maradtak, nem érdekeltem őket vagy volt már barátnőjük. Az egyetlen seggfej, aki esélyt adott nekem, kihasznált, a mocskos kis titkává tett, majd úgy dobott ki, mint a szemetet. Érdekes, hogy egy éve nem szexeltem?

Ó, a pokolba is. Már majdnem egy éve volt? Nem király.

Mélyebbre csúsztam a székemen, miközben Blaze levegőért kapkodott. – Mi van? Az a kétlábon járó orgazmus a barátod? Mióta vonódnak hozzád az ilyen srácok?

– Hé! – kiegyenesedtem és mogorván néztem Blazre-re. – Mi a franc? Zoey bármilyen férfit vonzhat, akit csak ő akar.

Zoey volt a világon a legjobb barátom. Ma este együtt jöttünk ide Quinnel, hogy megnézzük Asher bandáját játszani. Blaze pusztán felszínes ismerős volt, akivel pár órára együtt jártunk, és hozzánk csapódott ma, valószínűleg csak azért, hogy legyen hol ülnie.

– De ő annyira… – Blaze savanyú képet vágva Zoey felé intett. – Annyira…

– Édes? – találgattam gúnyosan felhúzva egy szemöldököm, miközben a tekintetem azt sugallta, hogy merjen csak egy rossz dolgot mondani a barátomra. – Gyönyörű? Okos? Lojális?

– Félénk. – Blaze úgy köpte ki a szót, mintha valami szörnyűség lenne. – Komolyan, nem tudom miért lógsz ilyen lúzerekkel. Te nem vagy olyan, mint ők, de esküszöm, az próbálsz lenni. Csak egy kicsit élned kellene, Caroline. Találj magadnak egy pasit. Egy dögös egyéjszakást. A múlt félév óta nem hallottam róla, hogy valakit összeszedtél volna, és tudom, hogy nem a lányokra buksz. Attól tartok, hogy a puncid ráncos és aszott lesz, ha nem adsz neki egy kis kényeztetést.

Zoey nagyra nyílt szemmel hol engem, hol Blaze-t nézte. Blaze-zel ellentétben tudta, hogy temperamentumos vagyok, és nem is félek használni, így azt is tudta, hogy nem fogom hagyni, hogy Blaze sértetlenül megússza ezt a szarságot.

Egy frissen összekarmolt arc rendel.

Mély levegőt szippantva bólintok, és kedvesen rámosolygok.

– Tudod mit? Teljesen igazad van.

– Tudom. – Felemeli a kezét és Quinn felé int. – Azt mondom neked, vedd el a pasiját és mutasd meg neki, milyen egy igazi nő.

– Nem – megrázom a fejem. – Nem ebben. Abban van igazad, hogy túl sok lúzerrel lógok együtt. Le kell szoknom erről. Annyira kiszipolyoznak. Szóval… viszlát… te kibaszott lúzer. 

Blaze szája tátva maradt. – Mi a franc? Mit mondtam?

Komolyan kérdezte? – Mit nem mondtál? Éppen becsmérelted a legjobb barátnőmet, aztán azt mondtad, hogy vegyem el a pasiját. Nem érdekel ki vagy, ez helytelen, édesem. És mióta van egy lánynak pasira szüksége ahhoz, hogy az életét életnek tekinthesse? Nincs szükségem haszontalan faszokra ahhoz, hogy bebizonyítsam vagyok valaki. 

– Nos, a francba is, nem kellett volna ekkora ribancnak lenned. Csak törődök veled, Care – Blaze dohogva hátratolta a székét és felállt. – Nem kell ezt tőled elviselnem. – Felemelte az állát és mellét kidüllesztve hátrahúzta a vállát. – Csak egy olyan lány mondd ilyet egyébként, aki nem tud pasit szerezni magának. Mindketten lúzerek vagytok.

Felhorkantottam, ahogy elviharzott. Micsoda megkönnyebbülés. Zoey felé fordultam, hogy bocsánatot kérjek amiatt, hogy hagytam Blaze-t ideülni, de Zoey sajnálkozó arcot vágva az ajkába harapott. – Sajnálom, Caroline.

Pislogtam. – Te sajnálod? Mit? Ő sértegetett téged.

– De ő is sértegetett téged, és én nem mondtam semmit. Ha csak egy kicsit nyitottabb lennék, vagy…

Átnyúlva az asztalon, megfogtam a kezét. – Zo, te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Nem akarom, hogy bármiben is megváltozz. Különben is, hogy tudod elhinni, amit rólad vagy rólam mondott? A pasid felé tart, hogy kikezdjen vele, miközben beszélünk.

– Hogy mi? – Zoey elfordult a székében, hogy lássa, amint Blaze merészen közeledik Asher és Quinn felé, majd Quinnhez fordult. Elég közel lépett hozzá, hogy a melle a karjához érjen, ahogy kacéran rámosolygott.

A széken visszafordulva Zoey boldogan tapsikolt. – Ó, ezt szórakoztató lesz látni. Remélem hidegen és durván fogja Blaze-t visszautasítani.

Szórakozottan megráztam a fejem. Az általam ismert nők kilencven százaléka féltékennyé és bizonytalanná válna, amikor egy másik nő akar lecsapni a pasijukra, és a pasit hibáztatná, de nem Zoey. Teljesen magabiztos volt a kapcsolatában és tudta, hogy Queen sosem csalná meg… amitől csak még szánalmasabbnak éreztem a saját szánalmas kapcsolati státuszomat.

Akaratomon kívül a bár másik végébe néztem, ahol egy sötét hajú fickó flörtölt négy – nem egy, nem kettő, nem is három, hanem négy – nővel egyszerre. Közül kettőnek a derekára fonta a karját, miközben a szemben lévő másik kettőnek mondott valamit. Amikor az előtte lévő két csaj elkezdett csókolózni, kurjantott jóváhagyásként, mintha ő kérte volna, hogy csinálják és most elégedett lenne, hogy teljesítették a kívánságát.

A seggfej.

Szemforgatva félrenéztem, mielőtt elhánytam volna magam. Oren Tenning volt a hímsovinizmus megtestesítője. Minden szó, amit kiköpött a száján tocsogott a nyers, gonosz gondolataival. Lényem minden idegszálammal gyűlölni akartam őt, de helyette mindent felkavart bennem, és mást sem akartam, mint elkapni őt. Megalázottan, hogy néhány hónappal ezelőtt meg akartam csókolni, és még megalázottabban, hogy megállított – kétszer – összeszorítottam a fogam. Ő és a háreme miatt voltam így kiakadva ma este.

De komolyan, négy nő? Nem túlzás ez egy kicsit?

Majdnem megesküdnék rá, hogy azért találta ezt ki, hogy a legnagyobb férfiringyó seggfejnek tűnjön a földön, hogy távol tartson magától. De ez valószínűleg sóvárgó vágyálom volt részemről. Romantikus történetet találtam ki arra, hogy valójában kétségbeesetten szerelmes belém, de távol kell maradnia, mert a legjobb barátja – az én túlvédelmező bátyám – megölné, hacsak sandán nézne rám, így aztán nevetségesen messzire ment abban, hogy távoltartson. Ha gyűlölöm őt és távol maradok, nem esik kísértésbe a csodálatos mivoltom miatt.

Igen, azt kívántam, hogy ez lenne a helyzet. A valóságban valószínűleg azt se tudta, hogy az épületben vagyok, és az egyetlen fejében megforduló gondolata az volt rólam, hogy kedvesnek kell lennie velem, vagy a bátyám egy vajazókéssel vágja le a farkát.

Előregörnyedtem. Istenem, az életem szívás.  Talán volt valami abban, amit Blaze mondott, hogy egy kicsit élnem kellene. Mert már majdnem egy éve nem hagytam el a komfort zónámat. Nem értettem azzal egyet, hogy szükségem van egy férfira ahhoz, hogy legyek valaki, de Zoey elégedettebbnek tűnt így, hogy van valakije, akivel mindent megoszt. És mióta Noel találkozott Aspennel, valahogy más volt, mintha a nő lecsillapítaná a nyughatatlan oldalát. Ha van valakid, akivel beszélgetni lehet, együtt lógni, elmondani neki titkokat és rátámaszkodni, amikor arra van szükség, hogy lendületet adjon, nem lehet olyan rossz. Egyáltalán nem hangzik rosszul.

Akkor miért nem térek vissza a nyeregbe, és randizik, hogy valami kapcsolat-félét találjak? Talán azért, mert utoljára, amikor ezt egy fiúban kerestem, tönkretett engem. Talán hagytam elhatalmasodni rajtam az Oren iránti megszállottságomat, mert ösztönösen is tudtam, hogy sosem lehet az enyém.  Biztonságban epekedhetek utána, anélkül, hogy veszélynek tenném ki a szívem… újra.

Viszont hiányzott a csókolózás. És az érintkezés bizonyos részei. Fizikailag közel kerülni valakihez, és egy kis örömöt okozni magamnak.

– Talán szükségem lenne egy egyéjszakás kalandra – mondtam hangosan.

Zoey megfordult a székén, hogy hatalmas zöld szemével rám pislogjon. – Hogy mi?

– Majdnem egy év telt el Sander óta – mondtam neki, furcsán érezve magam már csak attól, hogy kimondtam a nevét.

Sander Scotini annyira összetört engem, hogy az elmúlt tizenkét hónapban még a nevét sem tudtam hangosan kimondani. Utáltam, hogy mekkora hatalmat adtam a kezébe azáltal, hogy nem tudtam róla beszelni... és hogy miatta mennyire bizalmatlan lettem a másik nemmel szemben vagy, hogy mennyire feltett engem Noel a botrány óta. Vissza akartam kapni az erőmet. Újra élni akartam.

– És nem akarok ráncos, aszott puncit – mondtam kiss túl nagy vehemenciával.

Zoey horkantva intett a kezével. – Ez abszurd. Az enyém tizennyolc évig nem volt használva, Quinnek nincs rá most panasza. 

Horkantva nevettem, szerettem, amikor a csendes, zárkózott legjobb barátom valami sokkolót mondott.

– Mi olyan vicces? – kérdezte Quinn, felbukkanva Zoey mögött, majd hátulról átölelte a derekát.

Ahogy a nyaka oldalába csókolt és az orrát a lófarkába fúrta, nem tudtam nem émelyegni, amolyan nagyon féltékeny, utállak-amiért-olyan-elégedett-vagy-én-meg-szerencsétlen módon.  Egy részem mindig örömmel nézett rájuk, mert szerettem a „boldogan élnek, míg meg nem halnak”-ot.

Külön-külön, Quinn es Zoey túlságosan szégyenlősek voltak ahhoz, hogy bármit is tegyenek, azonkívül, hogy az oldalvonalon beleolvadjanak a háttérbe. Együtt azonban úgy tündököltek, mint egy karácsonyfa fényei, és én szerettem a karácsonyi fényeket. A legjobb fények a világon.

Látva, hogy Zoey arca felragyog az örömtől, ahogy megfogja Quinn karját és még szorosabban húzza maga körül, megráztam a fejem. – Nagyon szeretem a barátnőd, ez.

Quinn Zoey arcához simította az arcát. – Sajnálom, de már elkelt.

– Hé, ne legyél olyan önző, Hamilton – fintorogtam. – Nem tudod legalább kéthetente hétvégén megosztani velem? Fogadok, hogy jó bige.

– Ó, igen, az – mondta vigyorogva, büszkének nézett ki. – Szóval határozottan nem osztozom rajta.

Miközben mindannyian nevettünk, a figyelmem a színpadra irányult, ahol Blaze megkörnyékezte őt. Kicsit csalódott voltam, hogy elszalasztottam a nagy elutasítást, amit kapott; túl elfoglalt voltam, hogy a hímringyót bámuljam a négy ribanccal.

Fenébe is, szánalmas voltam.

Undorodva ráztam meg a fejem, mert Blaze rámozdult Asherre. Amikor Asher észrevette, hogy figyelem, hunyorítva lefelé irányuló hüvelykujjat mutattam, tudatva, hogy a nő, akivel beszél, nem éri meg a rápazarolt időt. Kacsintva üzente, hogy vette és távol tartja a kezét az ex-ismerősömtől. Hallani véltem a fejemben a hangját, „Jól van, bébi”, ahogy általában szokta.

Meglehetősen önelégülten billegettem magam. Megmutattam annak a ribancnak.

Örültem, hogy van valamiféle befolyásom, amitől csak meg jobban imádtam Ashert és azt, hogy bele ment. Lehetett volna ő az a srác, akit bárkinél jobban akarok. Valószínűleg megkockáztatta volna a bátyám haragját, hogy velem legyen. Vagy talán nem. Nem voltam benne biztos, mert egyikőnk se próbálkozott a másiknál. Szerintem gyanította, hogy másé a szívem. A hülye, idióta szívem, amelyben semmi illendőség vagy önfenntartási ösztön nem volt. Komolyan, miféle szív esik bele egy idegesítő, utálatos, nagypofájú hímringyóba?

Valószínűleg egy gyenge, túl megbocsátó, tudatlan szív, mert nem számít, hogy mennyire fájó volt nézni, hogy rámászik négy másik nő, mindig volt okom Oren Tenningbe újra és újra beleesni. Minden rohadt nap. Épp, amikor eldöntöm, hogy utálni fogom, és komolyan is gondolom, előbukkan egy jó tulajdonságával, és ez arra késztett, hogy túlnézzek a rossz dolgain és csak… őt lássam.

Mint most. Meglátta Quinnt és Zoey-t, elengedte az egyik ribit és rájuk mutatott. – Szöszi – kiáltotta nagy, boldog vigyorral.

Zoey-val mindketten szőkék voltunk, de tudtam, hogy őt üdvözli. Valami ismeretlen okból, nem volt hajlandó a keresztnevén szólítani őt. Még odáig is elment, hogy „a lánynak” vagy „egy Hamilton randinak” hívta, hogy ne szólítsa Zoey-nak. De leginkább Szöszi volt neki.

Ha engem kérdezel, a pasinak voltak gondjai a fejében.

De olyankor még inkább vágytam rá.

Újra elolvadtam tőle, mert kedves volt és elfogadta az én szégyenlős legjobb barátomat. Zoey-val szoros barátságban voltak. Soha nem éreztette Zoey-val, hogy furcsa lenne a befelé fordultsága miatt, és emiatt se tudtam őszintén utálni.

Azért utálhattam, mert féltékennyé tett a halom ribanc miatt, akik összefogdosták. Le akartam törölni a vigyort a kis boszorkány arcáról, aki odahajolt, hogy az orrát a nyakába dugja. Égtem a vágytól, hogy a hajánál fogva hátrarántsam és az orrát a falba verjem… amilyen erősen csak tudom.

Tengernyi problémám volt, nem csak egy. Perelj be.

De, ó, az a rohadék a másik seggére tette a kezét, miközben emez a nyakát szívta? Igen! Grrr. Annyira utáltam őt.

Félrenéztem, miközben Oren Tenningnek hosszú, lassú, fájdalmas és nemi betegségek által elszenvedett halált kívántam. – Akkora egy hímringyó.  

Quinn és Zoey szemükben sajnálkozással rám nézett, amitől egyenként akartam kitépni a hajam és sikítani, mert utáltam, hogy olyan sokan tudták, hányszor tört össze engem Oren. Ez nem igazságos.

– Ez van – jelentettem be. – Megteszem.

Zoey és Quinn összezavarodottan egymásra nézett, majd vissza rám. – Megteszek mit? – kérdezték egyszerre.

Kifújtam a levegőt. – Újra élni fogok. Én… én… – Vadul végignéztem a helyen, és megálltam az első srácnál, akit észrevettem. – Megyek, beszélek vele.

Zoey odanézett és megriadt. – Vele? Biztos vagy benne…?

Nagyon határozottan bólintottam. – Abszolút.

– Ki ő? – tűnődött Quinn, és bírálóan szemügyre vette. Egy másik barátja volt a bátyámnak, és valószínűleg azon tűnődött, hogy Noel hányszor fogja megölni, csak meg beszél velem.

Noelnek túl sok átkozott barátja van.

– Fogalmam sincs – mondtam, egyáltalán nem érdekelve, hogy ki ő. – Mi lenne, ha megkérdezném tőle?

A biztonság kedvéért felkaptam a piña coladát, amit Blaze hagyott az asztalunknál egy kis folyékony bátorság miatt, és lehajtottam.

Lecsaptam az üres poharam, kifújom a levegőt. – Kérlek, nézd el, de most felpörgetem magam. Felállva egy kis flörtölős intést küldtem Zoey-nak és Quinnek — vagyis Zwinn, ahogy ezentúl hívni fogom őket –, és megfordultam, hogy elinduljak Mr. Szerencsés felé, bárki is volt ő.

Leszámítva, hogy sehol sem láttam őt. Francba már. Hová ment? Nem tudta, hogy lehetséges pályázóként indulhat a puncim lepókhálózására? A személyes pókhálósíttalanítóm.

– Ööö… – Zoey megköszörülte a torkát, mielőtt segített. – Arrafelé ment.

Mindenfelé forgolódtam, hogy megtaláljam őt. Aztán Queenre mutattam. – Fejezd be a nevetést. A vaginám hosszú vakáción volt.

Azonnal összezárta a száját, egy vigyorgásba. Hunyorítva néztem, és vártam, hogy egy újabb nevetés nem-e csúszik ki. Aztán Zoey-ra pillantottam. A megfelelő irányba mutatott. Köszönetképp bólintottam és arra felé fordultam, és szerencsére észrevettem a lehetséges első egyéjszakásomat egyenesen előre.