21. Fejezet

21.FEJEZET

Ten

Fordította: Naomi

 

 

Nagyjából egy tucat ember állt az utamban, de én kikerültem őket és elkaptam Caroline karját, épp mielőtt belépett volna a női mosdóba.

– Mi a …? – Megpördült, hogy nekem essen, de nagyra kerekedett a szeme, mikor látta, hogy én vagyok az.

Irányt váltottam, és magammal húztam őt, míg el nem értük Pick irodáját. Nem törődtem azzal, hogy lámpát gyújtsak. Amint bent volt, az ajtó pedig csukva, neki löktem őt és odaszegeztem. És kicsókoltam belőle a szuszt is. Az ajka az enyémen csüngött, az ingemet a kezébe gyűrte.

Addig ostromoltuk egymást, míg fel nem kellett már jöjjek levegőért.

– Mi a faszt művelsz, idejössz, ráadásul ilyen szerelésben? – mennydörögtem, és még egyszer megcsókoltam, keményen, esélyt sem adva neki a válaszra. Miközben a szájába döftem a nyelvemet, a kezem feltérképezte a combját, míg fel nem ért a szoknyájáig, felkúszott alá, és a bugyin keresztül megfogtam a fenekét. Mikor már képes voltam rá, elszakítottam a számat az övétől, és a homlokának támasztottam a sajátomat. – Vagy csak meg akartál őrjíteni azzal, hogy nem beszélhetek, érhetek hozzád vagy csókolhatlak meg azok után a kibaszottul felkavaró üzenetek után, amiket küldtél?

– Azelőtt beszéltél velem a nyilvánosság előtt – vágott vissza, bár közben ujjaival a hajamba túrt, és a kezébe támasztotta a fejemet. Aztán magához rántott még egy csókra.

Medencémet az övéhez préseltem és visszacsókoltam, csak hogy feljöhessek levegőért és tovább vitatkozzak. – Igen. Azelőtt – mormogtam. – Mikor nem volt lehetetlen távol tartani a kezeimet tőled. Ötletem sincs, hogy leszek valaha is képes arra, hogy egy helyiségben legyek veled és a bátyáddal anélkül, hogy le ne leplezzem magunkat.

Caroline nevetett. – Valami ilyesmire gondolsz?– Mikor a keze a lüktető erekcióm felé közeledett, eltoltam a csuklóját.

– Ó, ne is álmodj róla. Nem játszhatsz a varázspálcával azok után, hogy Harttal kiflörtölted magad.

– Mi van? – A hitetlenkedő felkiáltását egy pillanattal követte, hogy mellkason taszított. – Nem is igaz.

– Tényleg? Mert én meg mertem volna rá esküdni, hogy ő elmondta neked, hogy milyen jól nézel ki ma este, hogy melletted minden más nő eláshatja magát, és te viszonzásképp felmosolyogtál rá és rebegtetted azokat kibaszottul gyönyörű pilláidat neki.

– Ja. Hogy az. – Finoman megköszörülte a torkát. – Azt nem kimondottan hívnám flörtölésnek. Inkább…

– Flörtölés – erősködtem kíméletlenül. – Ő kurvára flörtölt veled. Te pedig viszonoztad.

– Mi csak így beszélünk egymással. Nem jelent semmit sem. Én legalább nem fogtam meg a fenekét, úgy, mint a csaj neked, amikor odaadta a borravalót, vagy tévedek?

Minden humor nélkül, keményen felnevettem. – Te összehasonlítod a kettőt? Ez most komoly? Akkor azt is meg kéne jegyezned, hogy én nem rebegtettem arra a tyúkra a szempilláimat, miután hozzám nyúlt. Én a szememmel téged kerestelek, és láttalak, hogy a folyosóra mész, követtelek, és bumm. Itt is vagyunk. Jézusom, de felizgatsz, mikor féltékeny vagy.

Megcsókoltam, és ő ugyanolyan mohón csókolt vissza. Felmászott rám, egészen, míg végül a lábait a csípőm köré nem kulcsolta.

– Basszus. Szörnyen benned akarok most lenni.

– Tudom – nyöszörögte, és addig mocorgott, míg a kívánt testrészével az erekciómnak nem feszült. – De nem akarok itt mocskot hagyni magam után. Van nálad bármi?

Megremegtem. – Igen, de… baszki, bébi! Dolgozom! A bátyád… – A pokolba, napestig sorolhatnám, miért volt ez nagyon rossz ötlet. Letéptem a bugyiját, és belé nyomtam az egyik ujjamat. Azonnal eldurrant, és én is majdnem vele tartottam, pedig a cerkám még mindig a nadrágomban volt.

– Várj, én… a picsába. – Szart sem láttam ebben a sötét irodában.

Miközben Caroline még mindig az ujjamon élvezett, én a falon villanykapcsoló után kutattam. Mikor végre megtaláltam és felkapcsoltam, még pont elkaptam Caroline arcát az orgazmusa utolsó hulláma közben, ahogy az ajtónak hátravetett fejjel pihegett. A verejték, mint a harmat csillogott a szemöldökén és a felső ajkán. Olyan kibaszottul gyönyörű volt, hogy megint majdnem elmentem.

Kiszúrtam a szoba másik végében a kanapét, odavittem és ráfektettem. Aztán befúrtam a kezemet a zsebembe és elővettem a tárcámat. Míg a kondom után kotorásztam benne, Caroline felült, és kicipzárazta a nadrágomat. Felnyögtem, mikor kiszabadított.

Először átsuhant az ujjával az anyajegyem fölött, ahogy szokta, gyengéden mosolyogva, ahogy szinte áhítattal, finoman végigsimított rajta. Aztán megcsókolta, a tövétől a hegyéig végigcirógatott rajta a nyelvével, és az előváladékot csak lenyalintotta róla.

Csodálkoztam, hogy ez vajon miért nem érződik furcsának. Éveket töltöttem azzal, hogy a foltos dákóm miatt stresszeltem, és egészen a végletekig elmentem, nehogy valaki meglássa. De egy hónap Caroline-nal, és bármi aggály nélkül képes lettem előkapni neki. Még azt is elérte, hogy különlegesnek érezzem miatta magam.

Teljesen befedett a szájával, mielőtt előre döntötte a fejét, és egészen a torka mélyéig bekapott engem.

Baszki. Ez jó érzés volt.

Belemarkoltam a hajába. Mikor felnyögött, erősebben húztam. – A picsába! Rohadt jó vagy ebben. – Egy kicsit erősebben szívott, és kissé mélyebbre húzott a forró és nedves szájába. – A fenébe! Hogy éred el, hogy ilyen könnyen elmenjek?

Caroline egy cuppanással szabaddá tette a száját, és felvigyorgott rám. Zokogni lett volna kedvem az ajkai hiánya miatt, de valójában… túlságosan elbódított a mosolya. – Hívj mostantól Caroline Gamble-nek, az elismert pénisz suttogónak.

Nevettem. – Ezzel nem tudok vitatkozni. A dákóm tényleg tudja, hogyan engedelmeskedjen a parancsaidnak.

A fantasztikus mosolya csak szélesebb lett. – És mit csinálna a farkad, ha ezt a parancsot adnám? – Elengedte a csípőmet, hanyatt dőlt és széttette a lábát, egészen addig, míg a rövid kis szoknyája fel nem csúszott a derekára, mintegy emlékeztetőül, hogy már korábban levettem róla a bugyit. Mikor magához nyúlt, és szétnyitotta a nagyajkait, hogy lássa, máris milyen nedves, olyan erősen remegtem, hogy alig sikerült kibontani a gumit időben.

– Baszki, asszony. Kicsinálsz.

– Pedig én csak próbálok örömet szerezni neked.

Megálltam a lábai között, és belenéztem a szemébe. Mikor ismét rám mosolygott, úgy éreztem, mintha egy erős ütést mértek volna a mellkasomra. – Örömet szerzel – mondtam, és komolyabban értettem, mint bármit korábban az életem során. – Kibaszottul sok örömet.

A nyakánál hátul megmarkoltam a haját, és stabilan úgy tartottam a fejét, hogy muszáj legyen a szemembe néznie. Mikor rájött, mi következik, és a sokktól kitágult a szeme, belé hatoltam. Meglepetten kapott levegő után.

Lassan és egyenletesen mozogtam, hogy biztosan érezze minden egyes kurva centiméterrel, mennyire kielégít.

– Még senki sem okozott nekem úgy örömet, ahogy te. Minden egyes alkalom jobb veled, mint az előző volt. Én nem is… Istenem, Caroline. A tied vagyok, birtokolsz engem.

– Oren – zokogta a nevemet, és hátradobta a fejét. Mikor a belső izmai elkezdtek fejni engem, összeszorítottam a fogaimat.

– A fenébe! Még ne!

– Én nem… tehetek róla. Nem bírom ki. – Próbálta visszafogni az orgazmusát, de az így is magával sodorta, és ehhez már én is csatlakoztam. Keményen csókolva, az arca és haja simogatása közben belé ürítettem magamat.

Egymásba kapaszkodtunk és kiélveztük az utórengéseket, mígnem a szoba is visszatért normál állapotába. Aztán kiengedtem a levegőt, rá ereszkedtem, és a nyakába fúrtam az arcomat, ahol a legjobb illata volt.

Fogalmam sincs, meddig maradtunk így. Szinte öntudatlan állapotba kerültem, és valószínűleg már eléggé ránehezedhettem, mikor megbökte a vállamat, és csak kuncogott alattam. – Oren. Bébi, ne aludj el rajtam.

– Miért ne? – Kicsit elmosódottan hangzottam, mivel még beljebb fúrtam magam belé, és ez megint kuncogásra késztette őt.

– Te most épp dolgozol, rémlik?

Felemeltem a fejemet, hogy körbenézzek Pick irodájában. – A picsába! – Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyunk. És nem is zártam be az ajtót magunk mögött.

Lepattantam róla, és a hirtelen mozdulattól el is szédültem. Aztán elhajítottam a gumit és visszatűrtem magam a gatyába. A cipzár felhúzása közben Caroline felé fordultam, épp, amikor ő felkapta a korábban padlóra hajított bugyiját. Esélytelen volt, hogy a megtépett ruhadarabot vissza tudja venni, és nem tehettem róla, önelégült vigyor terült szét az arcomon.

Mérgesen az arcom felé hadonászott vele. – Köszi szépen, seggfej. Teljesen tönkretetted. Most mégis, mi a fenéhez kezdjek?

Kikaptam a kezéből, boldogan, hogy lesz egy kis emlékeztetőm a mi kis légyottunkról, és begyűrtem a zsebembe. – Úgy néz ki, valaki kénytelen lesz körültekintően viselkedni az éjszaka hátralévő részében. Csak tegyél róla, hogy ne flörtölj Harttal bugyi nélkül, különben elveszítem a fejem és átmegyek teljesen ősember módba. Valószínűleg a vállamra dobva becipellek a barlangomba, kikötözlek az ágyamhoz és napi szinten elfenekellek.

Vigyorgott, és a két kezébe fogta az arcomat. – Imádom, amikor féltékeny vagy.

Csak horkantottam, ugyanis én nagyon nem imádtam. Kifejezetten utáltam. A féltékenység csak akkor volt szexi, ha ő akart lemészárolni valami tyúkot, azért, mert megérintett engem, és nem fordítva. – Fogalmad sincs róla, hogy seggfej Hart hogyan baszott ki velem korábban az este, szóval igenis jó okom van rá zabosnak lenni.

Zavarodottan húzta össze a szemöldökét. – Asher baszott ki veled? Hogyan?

Úgy éreztem magam, mint egy nyűgös gyerek, aki árulkodik arról, aki piszkálja, így pihentettem kicsit a fejemet a vállán, a kezemet átcsúsztattam a derekára, csak hogy onnan a szoknyája alá vándorolhasson, és végül a pucér popsiján nyugodjanak. – Akkor jött rá, mikor felkérted őt, hogy segítsen neked betörni a telefonomba. Így, hogy megnehezítse az életemet, kitalálta, hogy versenyezzünk, ki tudja ma este több tyúk mobilszámát megszerezni, hiszen tudta, hogy a bátyád előtt nem utasíthatom el a kihívást.

Mikor éreztem, hogy megmerevedik, megragadtam a könyökét, hogy ne tudjon tőlem elmenni. – Ne aggódj! Egy számot sem kaptam. Nem is próbálkoztam. A faszszopó csak felbosszantott, hogy egyáltalán kihívott erre a faszságra.

Mikor felnéztem, láttam a megkönnyebbülést Caroline arcán. Rám ragyogott, és annyit mormolt – Szegény Orenem! Nehéz jó útra tért hímringyónak lenni, igaz?

– Igen, az. – Lebiggyesztettem a számat, hogy megnevettessem.

Valójában nem a jó útra térés volt nehéz, hanem úgy tenni a legjobb barátom előtt, mintha még mindig az lennék, az baszott oda.

– Szóval megígéred, hogy többé nem flörtölsz vele, igaz? – nyomatékosítottam.

– Hmmm? – Túlságosan lefoglalta az állvonalam csókolgatása ahhoz, hogy figyelni tudjon. Bosszúsan csettintettem az arca előtt.

– Koncentrálj, Caroline! Hart. A flörtölés. Végeztél vele, igaz?

Pislogott, és felvont szemöldökkel nézett rám. – Azta! Te tényleg féltékeny vagy rá.

– Nem vagyok féltékeny – motyogtam. De úgy tűnt, annyira boldoggá teszi a gondolat, hogy kiengedtem egy hosszú, vontatott sóhajt. – Csak az, hogy… kibaszottul közel állsz hozzá.

Vállat vont. – Nos… így van. Gondolom. Barátok vagyunk.

– Barátok – ismételtem szárazon, és felemeltem egyik szemöldökömet, úgy bámultam rá.

És a romlott nőszemély nevetett az én irritációmon. – Nos, te pedig szörnyen közel vagy Zoey-hoz – emlékeztetett.

– És pontosan tudod az okát – vakkantottam, gyűlölve, hogy már megint annál a beszélgetésnél tartunk.

Egy mosollyal az arcán bólintott. – Így van. Húgodként tekintesz rá. Nos, hasonló a helyzet velem és Asherrel is, gondolom.

Nem tudtam megállni, hogy a hitetlenkedő horkantás ne bukjon ki belőlem. – Testvérként gondolsz rá? – Mikor bólintott, a tekintetemmel jeleztem, hogy nem veszem be. – Szóval egyáltalán nem tartod vonzónak.

– Ó, Istenem, dehogynem. Asher istenien néz ki.

– Istenien néz ki? – nem számítottam rá, hogy ilyen erős szófordulatot használjon rá. – Ez a ceruzavékonyságú zenészpálcika?

Az ujjai végigkövették az állam vonalát, amivel rendesen elterelte a figyelmemet. – Hmm. Kifejezetten megragadó arca van.

Lejjebb eresztettem az orromat, és az övéhez dörgöltem. – De az én arcom jobban tetszik neked.

Ez valójában egy kérdés volt, hiába fogalmaztam meg állításként. Caroline vigyora kiszélesedett. – Mit gondolsz? A te szobádba másztam be, hogy veled lehessek, és nem az övébe.

Miután hallottam, hogy ezt kimondja, rögtön jobban éreztem magam. De elkaptam a kezét, hogy ne terelje el vele a figyelmemet. – Azt hiszem, sikerült kurvára összezavarnod. Neki van isteni teste, megragadó arca, tökéletes hangja és fantasztikus személyisége. Én seggfej vagyok. Szóval, miért az én szobámat választottad?

Kiszakította a kezét az enyémből, hogy a hajamba túrhasson, a másikkal meg követte, míg két tenyérrel közre nem fogta az arcomat. – Mert akit akarok, az te vagy.

Imádtam ezt hallani. Istenem, mennyire imádtam. De ahogy felém hajolt, hogy megcsókoljon, ismét elkaptam, hogy megállítsam.

– De miért? – Sokkal jobbat is kifoghatna egy olyan elbaszott nyomoroncnál, mint én. – Miért én?

Megállt, mikor rájött, hogy komolyan kérdezem. Meglágyult a tekintete, és az ajkai a leggyönyörűbb mosolyra görbültek. – Emlékszel a napra, amikor találkoztunk?

Örökre az agyamba vésődött, így bólintottam. – Igen.

– Kimentél, és hoztál reggelit mindenkinek – kezdett bele.

Szinte éheztem aznap. Mikor végeztem az éjjeli műszakommal, kapta meg Gamble az aggasztó hívást otthonról. Kölcsön kellett kérnie a furgonomat, mivel semmilyen járműve nem volt akkoriban. Aggódtam érte, ezért csatlakoztam hozzá a fuvarra. Egész éjjel vezettünk, hogy odaérjünk Caroline-hoz, Coltonhoz és Brandthez. Ételre volt szükségem, mielőtt kidőltem volna, és ki volt zárva, hogy én bármit is egyek azon a mocskos helyen, így megfogtam a srácokat és elvittem őket a közeli Mc’Donaldsba, és vettem mindenkinek reggelit, míg Caroline-t Noel gondjaira bíztam, mivel nagyon megviselte az abortusz.

Caroline vett egy mély levegőt. – Amíg én és a fiúk a kanapén ettünk, te és Noel kimentetek beszélgetni, azonban nyitva volt az ablak, így hallottam majdnem mindent.

Összerezzentem, ahogy próbáltam felidézni a Gammel folytatott beszélgetést. – Mit mondtam?

Gyengéden mosolygott. – Nos, először elsütöttél egy viccet a karma-szutrával, vagy valami hasonlóval.

Finoman kuncogtam. – Oké, igen. Valami ilyesmi rémlik.

– Aztán elkezdted őt cukkolni azzal, hogy… hogy milyen dögösnek tartasz engem.

Felnyögtem, és csukott szemmel hátrahajtottam a fejemet. – Ó, basszus! Ezt tettem, ugye? Ezért bocsánatot kérek.

– Ne, tetszett. Tetszett, hogy szórakozni tudtál vele, hogy megpróbáltad kihozni őt a gödörből, azután a sokk után, ami otthon fogadta. – A mosolya átalakult a legfőbb elismerés arckifejezésévé. – De aztán komolyra fordítottad a szót, és rávetted, hogy beszéljen a problémáiról. Mikor azt mondta, hogy mindannyiunkat magával akar vinni, te támogattad. Nem számított, hogy ez rád nézve azt jelentette, hogy plusz három emberrel kell osztozkodnod a lakáson, amit vele béreltél, és hogy valószínűleg újat kell magadnak keresned. Nem is haboztál, hogy végiggondold. Te csak… támogattad őt, és nem tudom, hogy megtette volna értünk mindezt, amit tett, ha nem lettél volna ott, hogy elmondd neki, hogy igen ezt kellene tennie, és nem tartottál volna így ki mellette. Én csak… – Megrázta a fejét, és úgy nézett rám, mintha valami különleges lennék. Valami fura érzés szorította össze a mellkasomat. – Emlékszem, hogy azt kívántam, bárcsak lenne egy olyan barátom, mint Oren Tenning.

Elöntött a gyötrelem. Ja, a barátja voltam. És mégis mostanában minden egyes alkalommal, amikor összefutottam vele, egyenesen Gamble képébe hazudtam.

Caroline azonban úgy nézett ki, hogy tiszteletre méltónak tartott. Szinte felragyogott rám. – Ezután mindig, ha a közelben voltál, a szoba egyszerűen… fényesebbnek tűnt. Mindig sütött belőled a törhetetlen optimizmus. Még amikor az elején próbáltál velem udvarias lenni, volt valami vicces benned, valami nem teljesen odaillő, egy kicsit huncut, de mindig, mindig szórakoztató. Sóvárogtam az után, hogy átgyere. Esküszöm, te többet segítettél abban, hogy kijöjjek a depresszióból, mint bárki más. A nevetés sokkal inkább gyógyító hatású, mint azt gondolnád.

Furcsa emlék ugrott be a szavai hatására, ami váratlanul érintett. Caroline látta az arcomon a változást, és oldalra biccentette a fejét. – Mi az?

Már kezdtem volna legyinteni, hogy semmiség, de mégis, nem is tudom… leállítottam magamat. – Ismered azt a játékot, amit a gyerekek játszanak, hogy minél viccesebb pofákat vágnak, hogy lássák, ki neveti el magát először?

Elvigyorodott. – Igen. Noel és én játszottuk, aztán Brandt és én folytattuk, miután ő elment.

Bólintottam. – Csak eszembe jutott… Amit mondtál, valami furcsa okból emlékeztetett…

– Mire? – noszogatott. Megráztam a fejem, de aztán mégis folytattam, és bevallottam. – Zoey és én is játszottunk ilyet, kivéve, hogy mi szavakat használtunk. Tudod, hogy aki hamarabb mond olyat, amivel megnevetteti a másikat, az nyer.

Úgy tűnt, pár pillanatig eltart neki, amíg rájön, melyik Zoey-ról beszélek. Aztán eltátotta a száját, és kitágultak a szemei. – Hadd találjam ki! Mindig te nyertél.

Halkan elnevettem magam. – Nem, valójában ő. A tesóm kibaszottul nagyon vicces volt. Mindig tudta, mit csináljon vagy mondjon, hogy mosolyt csaljon vele az arcomra, ha feldúlt voltam. Én csak… gondolom megtisztelőnek éreztem, hogy én ilyen voltam számodra. Mintha egy része még mindig itt lenne, mintha bennem élne tovább.

– Oren? – mormolta Caroline finoman. Megérintette az arcomat, mire én felnéztem rá.

– Vissza kell mennem dolgozni – mondtam.

Bólintott, de még elsuttogta. – Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.

Megköszörültem a torkomat, és lehajtottam az övéhez a fejemet. – Ja, nos… köszönöm, hogy megosztottad velem, miért vagyok sokkal jobb Hartnál. – Mikor kacsintottam, felnyögött és a forgatta a szemeit. Az ajkamat pont az övére szorítottam, mikor kitárult az ajtó.

Szétrebbentünk, de már túl késő volt. Már rajtakaptak minket. Mivel Gamble-re számítottam az ajtónál, pislogtam, mikor láttam, hogy Pick az.

– Te mi a faszt keresel itt? – fakadtam ki.

Rólam Caroline-ra kúszott a pillantása, majd vissza rám. – Ez az én irodám – mondta végül, a hangja puhán csengett, de a szeme neheztelően szűkült össze.

– De hiszen éjfél van – veszekedtem tovább akaratomon kívül. – Nem kéne már a kis családoddal az ágyban kucorognod?

– Hmmm – Pick pillantása megint csak egyikünkről a másikra vándorolt. Caroline egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát, keresztbe fonta a karját a mellkasán, és a tűsarkúja orrával a földet rugdosta. Halványan arrébb mozdultam, hogy kitakarjam kissé Pick látóteréből.

– Igen, valóban ágyban kéne lennem, a fantasztikus asszonyommal a karjaim között, de a befejezetlen papírmunka nem hagyott nyugodni, és addig forgolódtam, míg Csing ki nem rúgott az ágyból, és közölte, hogy addig ne is menjek vissza, míg kész nem vagyok mindennel.

– Ó! – Nos, ez megmagyarázta a dolgokat. Kifújtam a levegőt, Caroline-ra sandítottam, és egy taps kíséretében visszafordultam Pick felé. – Gondolom, mi most akkor magadra is hagyunk, hogy hozzá is kezdhess.

Arrébb léptem, és intettem Caroline-nak is az ajtó irányába. Nekilódult, csakhogy megtorpant, mikor Pick továbbra sem mozdult az ajtóból.

Pick melegen rámosolygott, és elállt az útból. – Caroline. Igazán csinos vagy ma este.

Ő leszegte a fejét, és csak annyit motyogott, – Köszönöm.

Ahogy elhaladt mellette, megpaskolta Caroline karját, és azt mondta: – Jó éjszakát!

Követtem volna, de a kurva főnököm nem engedett tovább menni, elállta a kijáratot. Aztán felém mozdult, kényszerítve engem, hogy hátra lépjek. Mikor már teljesen a szobában volt, becsapta maga mögött az ajtót, és az arcomra meredt.

– Elment az a kibaszott eszed? – morogta.

Egyszerűen csak visszabámultam, a tekintetemmel üzenve, hogy tegyen, amit csak akar, szaladjon Gamble-höz, és mondjon el neki mindent, rúgja szét a seggemet, tartson kiselőadást, akármit. Készen álltam.

– Te idióta barom! Tudtam, hogy képtelen leszel örökké távol tartani magad tőle, de Jézusom, Noel itt van lenn, az előtérben. És ez az irodám, ember. Az irodám! A kanapén is csináltátok, mi? Ez Csinggel a mi különleges kanapénk volt. Tönkretettétek a különleges kanapénkat.

– Baromi kényelmes – ismertem be.

Pick morgott és vállon taszított, így pont annyira billentem ki az egyensúlyomból, hogy egy lépést hátratántorodtam. – Ne bosszants fel jobban a jelenleginél. Nem értékelem, hogy itt kapom rajta az egyik alkalmazottamat, munkaidőben, amivel ráadásul egy nagyon jó barátomat is hátba szúrja.

Csikorgattam a fogaimat, mert ki volt zárva, hogy a történtekért bocsánatot kérjek, hiába tudtam, hogy abszolúte helytelen volt. Sosem tudnám megbánni a Caroline-nal töltött perceket.

– Nézd, ha ki akarsz rúgni, csak essünk túl rajta, jó?

Pick haragos tekintettel mormogott. – Nem foglak kirúgni. Jézusom, csak… soha többé ne csináld az irodámban… vagy bárhol máshol a klubban, főleg nem akkor, ha műszakban vagy. El sem hiszem, hogy te meg Caroline… – A fejét rázva kiengedte a levegőt.

– Elmondod Gamble-nek? – kérdeztem.

A kérdés hallatán elnevette magát. – Azt hiszed, elment az eszem? Nem ártom bele jobban magam ebbe a katyvaszba, mint amennyire már benne vagyok. Eljön majd a nap, amikor rájön, és én akkor olyan messze akarok lenni kettőtöktől, amennyire földrajzilag csak lehetséges.

– Rendben – válaszoltam. – Nos… hálás vagyok, amiért még nem mondod el neki. – Lekötelezetten biccentettem neki, és az ajtó felé indultam, de Pick megragadta az ingemet, és megállított.

– Csak annyit mondj, hogy jelent neked valamit.

Megráztam a fejem. Pick mindig is a hölgyek védelmezője volt. Ezt kénytelen voltan benne kedvelni. De mégis – Jézus, ember! Nem. Ő csak egy értéktelen numera, akit holnap majd lepattintok. – A szarkasztikus válaszomra mérges tekintettel reagált, én pedig meglöktem a karját, hogy kiszabadítsam a ruhámat a szorításából. – Mi a fenét gondolsz? Megkockáztatom Noel Gamble haragját, csakhogy vele legyek?! Kibaszottul ő jelenti nekem a mindent. – Mikor Pick ajka elismerően kunkorodott, felsóhajtottam. – Most már visszamehetek dolgozni, főnök?

– Még valami – mormolta. – Tudnál várni legalább Skylar hétvégi szülinapi bulijáig azzal, hogy elmondod neki?

Csak pislogtam, totálisan meglepett, hogy pont ezt kérte. – He?

– A kicsi lányom első születésnapja – emlékeztetett. – Csing és én meghívtunk mindannyiótokat egy sütögetésre.

– Így van – mondtam. – És?

– És gondoltam, jó lenne az egész csapatot még egyszer, utoljára együtt látni, mielőtt még tönkreteszel minket, és kénytelenek leszünk választani, hogy kinek a pártján állunk. Plusz, nem akarom, hogy elkúrd a szülinapját a drámáddal. Csingiling nagyon sokat dolgozott ezzel a partival.

Szemforgatva vihogtam. – Oké, persze. Tejcsárda kedvéért visszafogom magam, és nem mondom el a legjobb barátomnak, hogy döngetem a húgát. Vettem.

– Jézus, olyan vulgáris vagy! Ötletem sincs, szegény Caroline mit lát benned.

Caroline átlátott a vulgárison, el akartam neki mondani, de nem fáradoztam, mert olyan sietve tette hozzá: – És fejezd be, hogy Csinget Tejcsárdának hívod. A fenébe is.

Nevetve hagytam ott az irodáját. Senki sem tarthat engem vissza attól, hogy Eva Mercert Tejcsárdának hívjam, de azért szép próbálkozás volt. Még mindig tartott a jó kedvem, mikor visszavonultam a bárba, és nekifogtam a munkának. Percekkel később kiszúrtam Caroline-t, közel Szöszihez. Mikor aggódó tekintettel nézett rám, rákacsintottam és felmutattam neki a hüvelykujjamat, erre neki a megkönnyebbüléstől egészen elernyedt a válla.

Még mindig volt időnk, mielőtt még Gamble rá nem jön az igazságra, és kezdetét veszi káosz.