10. Fejezet

 

10. FEJEZET

 

 

Caroline

Fordította: Suzy

 

 

Ahogy Oren ellazult mellettem és rájöttem, hogy elaludt, megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és lassítottam az ujjaim mozgásán, amiket végigfuttattam a haján.

Hirtelen túl sok mindent kellett feldolgoznom. De hogy elköltözik? Tudtam, hogy ez a következő logikus lépés annak, aki lediplomázik, de a francba… sosem vettem számba a lehetőséget. Mert nyilvánvalóan idióta voltam.

Vagy talán, mert Oren sosem tűnt olyannak, aki alig várja, hogy felnőjön és elköltözzön.

De ami még ennél is nyugtalanítóbb volt, hogy az én nevemet mondta, amikor elélvezett. Nem hiszem, hogy felfogta, mit csinált. Nem mondott utána semmit és nem is viselkedett furán. Minden egyes eltelt másodperccel egyre biztosabb voltam abban, hogy fogalma sem volt, mit csinált.

A kezem elkezdett remegni és könnyek gyűltek a szemembe. Nos, megtörtént. Az álom, hogy ő legalább annyira akar engem, ahogy én őt, igazzá vált, de én csak ordítani akartam, mert ez túl sok volt egyszerre. Túl gyönyörű, túl szürreális, túl… Istenem! És két másodperccel később ledobta a bombát, hogy talán elköltözik Kaliforniába, olyan messzire?

Mi a fenébe másztam bele? Kockáztattam a bátyám haragját és bizalmát egy gyerekes, hímringyó seggfej miatt, aki valószínűleg elköltözik és összetöri a szívemet. És mindezt tágra nyílt szemmel csináltam, mert nem számított, milyen erősen mondtam magamnak, hogy fussak, képtelen voltam elhagyni őt, még nem. A mellkasára tettem az arcomat és le-fel futtattam az ujjaimat a kemény mellkasán.

– Szeretlek – suttogtam, örültem, hogy legalább egy békés percem van vele, egy emlék, amit magammal vihetek jóval az után is, hogy elment. De mégis hozzá kellett tennem egy apró kérést. – Kérlek, ne menj el!

Amikor nem válaszolt, még csak meg sem rezzent, szomorúan felsóhajtottam és kibújtam a meleg öleléséből. Ahogy elhagytam az ágyat, az irányomba fordult, mintha még álmában is engem keresne. Fájdalom hasított belém, folytattam a ruháim keresését a sötétben.

Csábított a gondolat, hogy felkattintom az éjjeli lámpát, hogy vessek egy pillantást az alvó és meztelen testére, de nem akartam kockáztatni, hogy felébresszem és meglásson, úgyhogy tapogatózva botorkáltam az ajtóhoz és végigsiettem a sötét folyosón az előszobába.

Ahogy végigsétáltam a járdán hazafelé, tizennyolc tömbnyire Aspen házától, úgy határoztam, az lesz a legjobb, ha Éjféli Látogató épp most tette meg az utolsó kiruccanását Oren hálószobájába.

 

 

Ten

 

Amikor reggel felébredtem, egyedül voltam. Rögtön hiányolni kezdtem őt, és a kezemmel végigsimítottam az ágyon az ő oldalán. Elmosolyodtam a fejformájú bemélyedéstől a mellettem lévő a párnán. Legalább bizonyítékom volt rá, hogy igazi volt.

A csípés a hátamon, amikor zuhanyoztam, még több bizonyíték volt.

– Mi a fene?– motyogtam, kicsavarodtam és próbáltam megérinteni a hátamat ott, hogy rájöjjek, mi baj van velem. Nem sikerült, amíg ki nem léptem és szárazra nem töröltem magam, mert megpillantottam a karmolásokat a lapockámon és rájöttem, hogy mi volt az a csípés. Biztosan akkor hagyta a jelét rajtam, amikor a múlt éjjel a lábai között voltam. Elég erősen megragadott.

A fenébe is, tetszett. Vigyorogva, fütyörészve mentem vissza a szobámba egy szál törölközőben. Elkezdtem megigazítani az ágyamat, úgy éreztem magam, mint egy flúgos, amikor abba kellett hagynom, és lehajolnom belélegezni az illatát a takarókon. Amikor megéreztem a különleges parfümjének illatát, sóhajtottam és mélyebben beszívtam a levegőt. Istenem, olyan jó illata volt. Azon voltam, hogy visszamászom az ágyba és kiverem magamnak, miközben rá gondolok, amikor leállítottam magam.

Mi a francot művelek? Tényleg ilyen messzire mennék egy csaj miatt, akiről nem tudok semmit azon kívül, milyen volt az érzete, és az illata és az íze… ó, és hogy természetellenes megszállottsága van felém? Biztos elment az a kibaszott eszem. Már rákattantam valakire, a fenébe is; nem szükséges még egy nőt hozzáadnom a listához.

Túlságosan is könnyen nyíltam meg és engedtem magamhoz, és a múlt éjjel és olyan beszélgetős hülyeséget is kapott tőlem. Miért csináltam ezt? Nem volt szükség a beszélgetésre. Ez csak tisztán fizikai dolog volt. És mivel csak ennyi volt, rászóltam magamra, hogy legyek kicsit határozottabb. Valóban hagyjam őt figyelmen kívül, amikor legközelebb küld egy üzenetet. Csak találnom kellene valami csajt, akivel nem gond, ha csak fizikai a dolog, és az életem visszatérne a normális kerékvágásba. Nincs több stressz, nincs több zavaró álom, mint amilyen a múlt éjjel volt a testvéremről, és nincs több ilyen „érzelmes” szarság. Számomra nincs.

A markomba fogva a lepedőket lerángattam az ágyamról, komolyan gondolva azt, hogy kimosom belőlük az illatát, de aztán rájöttem, hogy igazából a parancsait követem arról, hogy mossam ki az ágyneműmet.

A fenébe.

Bassza meg. Egyébként is kellett mosnom. Egy kicsit agresszívebben rángattam le a matracomról őket, dühösen valami névtelen, arctalan nőre, aki annyira megváltoztatta a gondolkodásomat a múlt héten. A srácoknak nem kellene így megváltoztatni a gondolataikat. Petefészkeket növesztek, mielőtt feleszmélnék.

– Pfff – horkantottam. – Nem hiszem.

Amikor a betűrt lepedő egyik sarka nem akart elválni a matractól egy húzásra, morogtam és olyan erősen rántottam meg, hogy hátratántorodtam, ahogy kiszabadult. A seggemre estem, és a derekamra kötött törölköző kioldódott és mellém esett.

De a legfájdalmasabb rész az a kemény, kőszerű dolog volt, amire ráestem és belefúródott a jobb farpofámba.

– Áú! Bassza meg!

Meztelenül, csupasz seggel felpattantam róla, és megfordulva láttam, hogy egy nyaklánc egy aranylánccal körbetekert fényes ovális kővel.

Pislogtam, beszívtam a levegőt. – Ó, a fenébe! – Eszembe jutott, hogy a múlt éjjel a nyakláncáról kérdeztem Éjféli Látogatót, végigsimítottam a hüvelykujjammal a csillogó zöld amuletten. A kapocs el volt törve, véletlenül esett le a tulajdonosáról.

Ez volt az egyetlen hozzávezető nyom. Bárki is volt ő, a smaragd valahogy fontos lehetett számára. Ettől a mellkasom megtelt a tudás képességével és bosszúsággal, hogy egyáltalán tudni akartam.

Caroline születésnapja májusban volt, így rögtön azon kezdtem tűnődni, hogy mi volt május születési köve. Nem, bassza meg. Többé nem szabad Caroline-hoz társítanom őt. Ennek a nőnek biztosan meg volt a saját identitása, egy személyazonosság, amitől el kellett különítenem magam.

Azon vitáztam, mit tegyek. Tegnap elővettem volna a telefonomat és küldtem volna neki egy kis üzenetet, visszatartva a nyakláncát váltságdíjért, amíg bele nem egyezett volna abba, hogy megadja nekem, amit akarok. A fenébe, még mindig viszkettem, hogy ezt megtegyem. De helyén kellett lennie az eszemnek.

Miután ledobtam az amulettet az íróasztalomra, felöltöztem. Felkaptam egy vázlatfüzetet és néhány füzetet, amire talán szükségem lehet a hátizsákomban, és elindultam a szobaajtóm felé, aztán megálltam és lenéztem arra az átkozott nyakláncra.

Egy másodperc töredéke alatti döntés után felkaptam és betettem a zsebembe, mielőtt elhúztam a csíkot.

A Szöszi-Ham páros már elmentek; rettentő korai előadásaik voltak, úgyhogy nem sajnáltam az időt, hogy kifosszam a konyhát. Elraktam egy fánkot és egy narancslét, aztán elmentem a kampuszra. Az első előadásom valami unalmas üzleti etika volt, amit (nagyon is) megpróbáltam nem végigaludni. A következő építészeti tervezés volt és aztán egy ebédszünet az építészettörténet előtt.

Felkutattam valami kaját az egyetemi büfében az üres órámban, aztán elterpeszkedtem egy nagy, kényelmes fotelben a diákszövetségben. Befejeztem egy szendvicset, amikor kivettem a nyakláncot a zsebemből és a törött kapoccsal játszadoztam. Talán megjavíthatnám, visszaadhatnám neki és kedvességnek nevezhetném ezt magunk között. Úgy értem, úgy hangzott, hogy ez valami fontos dolgot jelent a számára; biztosan vissza akarja kapni. És egy utolsó búcsúbaszás nem fájna…

– Hé, faszfej, mit csinálsz itt punnyadva? – Gamble hangjától megugrottam, épp azelőtt, hogy a tenyere a tarkómon csattant.

– Hé, kapd be, ember – motyogtam elhajolva a fejemmel, ha esetleg megint megütne. – Ebédelek, vagy minek látszik, amit csinálok?

Gam lehuppant egy ugyanolyan fotelbe velem szemben és rögtön felnyögött, hátravetette a fejét mintha extázisban lenne. – A fenébe, ezek kényelmesek.

Grimaszoltam.

– Haver, hagyd abba a fotelek zaklatását! Komolyan.

Nem igazán gondoltam bele, mit csinálok, míg késő nem volt, hátrahajlítottam a karom és hozzávágtam a kezemben lévő dolgot, pont a mellkasa közepébe. Tökéletes lövés.

– Áú. Mi a fene? – megdörgölte a helyét, és felvette a nyakláncot.

Megfagytam és csendesen elsuttogtam az összes csúnya szót, amit ismertem a fejemben. De mi a faszt csináltam?

Gamble a tenyerében lévő smaragdot bámulta, mielőtt pislogott és felnézett.

– Mit csinálsz Caroline nyakláncával?

Rámeredtem.

– Mi? – valahogy megtaláltam a hangomat. Összezavarodva megráztam a fejem. De Caroline nyaklánca?

Caroline nyaklánca?

Gamble gyanakodva összehúzta a szemöldökeit és lassan összezárta az ujjait az amuletten.

– Mi a faszért van nálad a húgom nyaklánca?

Nem tudtam, mit mondjak. Faszom, azt se tudtam, mit gondoljak.

A tekintetem az ökölbe szorult kezén állt meg és a vér elborította az agyamat. Végül rámutattam.

– Nem. Ez nem…. – megint meg kellett ráznom a fejemet, képtelen voltam megérteni. – Ez nem az övé. – Az nem lehet. – Én… én… – vaksin néztem a legjobb barátomra, de csak a húga arcát láttam. Az ő kék szemeit. Az ő orrát. Bassza meg, még a szájuk is egyforma. Remegni kezdett a kezem. – Biztos vagy benne, hogy az övé?

Ez biztos valami tévedés. Nem Caroline volt Éjféli Látogató, nem számít, hogy kezdetben mennyire így gondoltam.

De aztán, Jézus, rögtön gyökeret eresztett bennem a gondolat. Még többször ráztam meg a fejem, a bátyjára meredtem, arra várva, hogy meggondolja magát.

– A fenébe is, igen, az övé – mondta. – Ismerem az egyetlen ékszert, amit valaha viselt. Még a születésnapját is belevésettem a hátuljába, amikor nekiadtam. – Megfordította, hogy megmutassa nekem és ki kellett másznom a fotelemből, hogy előrébb hajoljak és kivegyem a kezéből.

Megfordítottam a smaragdot. – Kurva életbe – törtem ki. Még csak észre sem vettem, hogy Május 24 van a hátuljába vésve. Vakon néztem a legjobb barátomra. – Te adtad ezt neki – ismételtem meg ostobán.

De, ó, a rohadt kurva életbe! Ez rossz volt. Hihetetlenül rossz.

Biztosan láthatta az összes bűntudatot az arcomon, mert elkomorult és kikapta a kezemből.

– Persze, hogy én adtam neki. A tizenhatodik szülinapjára. A smaragd a születési köve.

A fejem biztosan ingává vált, mert továbbra is csak oda-vissza mozgattam teljes tagadásban. De ez őrület volt. Teljesen valószerűtlen. Tényleg Caroline volt az éjszakai látogatóm? Lehetetlen. A valóság egyetlen tartományában sem lenne megvalósítható az össze álmom. – De sosem láttam, hogy viselné... – vitatkoztam, mert… a francba. Nem engedhettem magamnak, hogy elhiggyem, ez a színtiszta igazság.

Gamble megfordította a követ a kezében, hogy végighúzza a hüvelykujját a smaragdon.

– Azért mert a felsője alatt hordja. Mindig azon aggódik, hogy elveszíti.

Úgy éreztem, a torkom a gyomromba süllyedt, mert hirtelen nem tudtam megszólalni. Hátradőltem a fotelben, úgy érezve… a francba, azt se tudtam, mit éreztem.

Rettentő szívás az érzelem.

Gamble vádló pillantást vetett rám. – Lennél szíves megmagyarázni, miért van nálad?

Nem. Megráztam a fejem.

– Azt hittem, ez… – A fenébe. Gondolkozz. – Hamilton nőjéé. Én… én a kanapén találtam… a lakásunkban. Láttam, hogy el van törve, így úgy gondoltam, megjavítom és visszaadom Zo-Szöszinek.

Kurva élet, tényleg elvesztem. Majdnem az igazi nevén hívtam Szöszit. A pánik és a sokk kétségtelenül meghülyített.

Vállat vontam, ami reményeim szerint egy nemtörődöm jelzésnek tűnt és a nyakláncért nyúltam. – De ha biztos vagy abban, hogy ez Caroline-é, akkor biztosan valamikor akkor hagyta el, amikor eljött meglátogatni Ham nőjét.

Gamble bólintott és felismerés villant a szemében. – Tényleg érzel valamit iránta, ugye?

Nem kaptam levegőt. Nem tudtam, mit mondjak. Basszus, egy tizedmásodpercre voltam a kimúlástól.

Ahelyett, hogy átugrotta volna a közöttünk lévő szőnyeget, hogy puszta kézzel fojtson meg, egy ravasz vigyor terült szét Gamble arcán és nekem szegezte az ujját. – Tudtam! Abban a pillanatban tudtam, ahogy megláttam, hogy lerajzoltad a nevét. Quinn-nek tervezel egy tetoválást, a seggem. A nőjét akarod.

Meglepetésemben hátradőltem, nem ezt vártam, hogy mondja. – Tessék?

Ő csak bólogatott, mint aki biztos abban, hogy igaza van. – Ja, tudtam, hogy van itt valami, amikor megengedted, hogy hozzátok költözzön, miközben Corának azt se hagytad, hogy ott maradjon egy egész éjszakára.

Morogva motyogtam. – Nem engedtem, hogy az a kurva ott maradjon éjszakára Hamiltonnal, mert utáltam azt a kibaszott ringyót, és attól féltem, hogy egy éjszaka megpróbál kimászni a srác ágyából egyenesen az enyémbe. Szöszivel kapcsolatban nem kell emiatt aggódnom. Neki tényleg vannak erkölcsei.

– Hűha, tényleg keményen beleestél, ugye? – Gamble lenyűgözve csóválta a fejét. – Sose hittem, hogy megérem ezt a napot. Ten szerelmes.

– Nem vagyok – horkantottam, és megráztam a fejem. – Kurvára megőrültél.

– Ne aggódj. – A rohadék vigyora csak nem akart elmúlni. – Nem mondom el Quinn-nek.

– Mindegy. – Csak a szemeimet forgattam, és úgy döntöttem, nem figyelek rá. Kivéve, hogy ez nem működött, így kitörtem. – Nem mondasz neki semmit, mert nincs mit mondani. Kurvára teljességgel tévedsz. Nem vagyok beleesve Szöszibe. – A tekintetem a kezére siklott, amiben még mindig fogta a nyakláncot, és ökölbe kellett szorítanom a kezemet, hogy ne vessem rá magam és vegyem el tőle.

Az az én éjjeli látogatómhoz tartozik, Caroline-hoz. Nem akartam, hogy Gamble hozzáérjen.

– Tudtam, hogy mostanában nem stimmel veled valami – morogta fejcsóválva. – Nem vagy olyan idegesítő és éretlen, mint szoktál lenni. Tudhattam volna, hogy valami nővel kapcsolatos.

Nos, közel volt. De nem elég közel. – Képzelődsz, haver. – Dühösen, amiért nem szereztem vissza a nyakláncot, felálltam és a hátizsákom egyik pántját a vállamra vettem. Aztán az utolsó szendvicsemet bedobtam egy közeli szemetesbe. – Nem fogok itt ülni és hallgatni ezt a hülyeséget. Nem akarom Szöszit. Nem tervezem elvenni Ham nőjét. És pont olyan tökéletesen idegesítő és éretlen vagyok, mint általában. – Hogy bizonyítsam ezt az utolsó mondatot, lábon rúgtam, ahogy elmentem mellette, és lehajoltam, hogy a legmocskosabb, legvisszataszítóbb dolognak nevezzem, amire csak gondolni tudok.

És aztán kimentem onnan.

De ahogy kiléptem az áprilisi levegőre, még klausztrofóbiásabb voltam, mint odabent. A mellkasomban növekvő pánik egyenesen a tüdőmből szívta el a levegőt, amíg már majdnem levegőért kapkodtam. Lassan körbefordultam, próbáltam a körülöttem lévő épületek és fák elmosódott képeire fókuszálni. De úgy éreztem, hogy elájulok.

Vakon kivettem a telefonomat a zsebemből, aztán vettem néhány mély levegőt, mielőtt eléggé koncentrálni tudtam ahhoz, hogy fókuszáljak. Miután átnéztem a névjegyzékemet, zavarodottan csóváltam a fejemet. Még mindig meg volt Caroline száma a névjegyzékemben, és ez más szám volt, mint Éjféli Látogatóé.

Érted, nem lehetett ugyanaz a személy.

Caroline csak beugrott valamikor a szobámba és elhagyta a nyakláncát, és ennyi. Először is, nem mintha tudtam volna, hogy mi a francot keresett a szobámban, de ez kézenfekvő… kivéve, hogy a múlt éjjel éreztem Éjféli Látogatón, és még kérdezősködtem is róla. És ő nem mondott semmit a fontosságáról, mert, Jézusom, egy ajándék volt a bátyjától, a legjobb barátomtól az egész átkozott világon.

Ó, a kurva életbe! A látásom elsötétült arra a lehetőségre, hogy tényleg Caroline lehet. A kőkemény farkam megrándult a nadrágomban és a bőröm bizsergett a felismeréstől.

Megdugtam Caroline-t?

A legjobb szex életemben. Ahogy Orennek hívott engem. Ahogy csúfolódott velem és belemászott a fejembe.

Jézus, olyan hülye voltam. Senki sem kúszott úgy a bőröm alá, ahogy ő. Egyáltalán miért foglalkoztam a gondolattal, hogy két különböző nő pontosan ugyanúgy hat rám?

Nyilván azért, mert azt akartam hinni, hogy ő valaki más volt, valaki, akivel tényleg együtt lehetek.

A tenyerembe temettem az arcom és a légzésre koncentráltam. De a testem tüzelt, attól féltem, hogy talán a nadrágomba élvezek. Válaszokra volt szükségem, több válaszra, jól megalapozott válaszokra, vagy az őrületbe kergetem magam.

Megint beléptem a telefonomba, Éjféli Látogatónak írtam. Ma este.

Szinte rögtön válaszolt, amitől a vérem meglódult, ahogy láttam megjelenni az üzenetét. Mi? Semmi „kérlek”? Nem érzem nagyon a hajlandóságot, hogy igent mondjak.

A fenébe, ez annyira egy okoskodó Caroline visszavágás volt. Miért nem engedtem meg magamnak, hogy ezt felismerjem?

A farkam keményen lüktetett. Olyan rettentően benne akartam lenni, és aztán megint, mégsem. Minden megváltozna, ha ő lenne Caroline. Többé nem lenne mókás, semmitmondó, forró szex. De hát ez már most is több volt annál, nem? Ez a nő megragadta a teljes figyelmemet anélkül, hogy én rájöttem volna, mi történik. És mégis többet akarok tőle.

Összeszorított fogakkal kezdtem el gépelni.

Máris érted lüktet. Ne vegyél fel bugyit, hacsak nem akarod, hogy valami találékony új módszerrel tépjem le rólad, mert olyan KEMÉNYEN el foglak kapni, amint belépsz a szobámba. Sötéten akartad. Nos, készülj a legsötétebb, legkeményebb, legbűnösebb szexre az életedben.

Miután elküldtem az üzenetet, vártam, az alsó ajkamat harapdáltam. Amikor válaszolt, megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

Oké, érdekel.

Vigyorogtam. Készülj rá, hogy fájdalmas lesz a holnap. Viszontnyalásra, bébi.

Nem válaszolt, és tőle nem is vártam. Túlságosan lefoglalt, hogy visszapörgessek a C-hez a névjegyzékemben. Amikor előhívtam Caroline adatait, egy új üzenetet írtam. Mit viselsz… úgy értem, csinálsz?

Ha ő volt Éjféli Látogató, akkor be van kapcsolva a telefonja, hacsak nincs neki belőle kettő. Megráztam a fejem. Nem. Valószínűleg csak szerzett egy olyan Google Voice számot.

És a fenébe már, mi a francért nem gondoltam erre a lehetőségre ezelőtt?

Eltelt húsz másodperc és elöntött a kiábrándultság. Talán végül is mégsem Caroline volt az Éjféli Látogató.

Bassza meg. Már túlságosan beleéltem magam ebbe az ötletbe.

De aztán a telefonom pittyent, és a szívem meglódult.

Miért? kérdezte.

„Mert azon vagyok, hogy kiderítsem az összes titkodat, asszony.” Mosoly terült szét az arcomon. De ahelyett, hogy ezt mondtam volna, azt írtam, Unatkozom.

Elképzeltem, ahogy elolvassa és ingerülten felsóhajt. Az örömöm nőtt.

A könyvtárban vagyok Zwinn-nel.

Zwinn?

Quinn és Zoey. Tudod… Zwinn.

Hm. Tetszett, hogy a nevük összeillik. Irigykedve, hogy én nem gondoltam erre, a könyvtár felé indultam, miközben válaszoltam. Egy hármas? Izgató.

Egy tipikus disznó Oren válasz? Szánalmas.

Nevettem. A fenébe is, imádtam az okoskodó eszét. Adj nekem huszonnégy órát és találok módot arra, hogy lenyűgözzelek. Garantálom.

Nem érdekel, írta vissza.

„Ó, de így lesz”, motyogtam. Zsebre tettem a telefonomat, felkaptattam a lépcsőkön a bejárati ajtóhoz, és kinyitottam. Ezelőtt sosem voltam az egyetemi könyvtárban, így vagy egy percig céltalanul bolyongtam, mielőtt megtaláltam őt és a két szerelmes gerlét összebújva egy asztalnál. Miután hátulról megközelítettem, lehajoltam és a fülébe súgtam. – Túl késő, kislány. Készülj fel életed meglepetésére!

Caroline megugrott és megfordult, hogy rám bámuljon. – Mi? Mi a fenéről beszélsz?

– Most a telefonos beszélgetésünkről. – Amikor a szeme megrebbent, azon tűnődtem, hogy melyik beszélgetésre gondolt. Én ártatlanul pislogtam, és hozzátettem – Úgy hiszem, kihívást intéztél hozzám, hogy lenyűgözzelek. És én elfogadtam. Le foglak nyűgözni téged… valószínűleg még mielőtt ma este elalszol.

– Ó – a szemeit forgatta. – Azt gondoltam, ez a beszéd csak a szokásos otromba szexuális célozgatás volt.

Rákacsintottam. – Hűha, mocskos fantáziád van ma. – Az arcát figyeltem, ahogy kimondtam ezeket a gondosan megválasztott szavakat. Bár a másik beszélgetésünk egyetlen emléke sem villant fel az arckifejezésén. Csak pislogott rám.

A szemem se rebbent a megtagadott reakciója miatt, kicipzáraztam a táskámat, és ahelyett, hogy tankönyveket vettem volna elő, hogy tanuljak, egy banánt és egy palack Powerade-et találtam. Az étvágyam, amit percekkel ezelőtt Gamble elvett, hirtelen életre kelt. Nem lepett meg; mindig éles riasztásban voltam Caroline közelében.

– Tudod, nem minden a szex körül forog, amit teszek vagy mondok – mondtam neki, visszatérve a beszélgetésünkhöz.

A tekintete a banánon volt, ahogy lehámoztam és a végét a számba vettem. Felhúzta a szemöldökét, miközben nézte. – Tényleg?

Rágás közben majdnem megfulladtam. – Jézus, biztos vagy benne, hogy nem te veszel mindent szexuális célozgatásnak? Nahát, csak falatozom, nem valami képzeletbeli srác fejét kaptam be. És csakhogy tudd, kapom, és nem adom a szopást.

Fogcsikorgatva csapta össze a könyvét, és rám meredt. – Mi a fenéért zavarsz minket a jelenléteddel?

Először fordultam Zwinnékhez, mióta megérkeztem. Meglehetősen nyíltan bámultak rám, nyilván azon tűnődtek, miért vagyok a szokásosnál is idegesítőbb.

– Zavarlak titeket?

Szöszi rögtön bólintott. – Igen, egy kicsit.

– Nagyon is – válaszolta rögtön utána Quinn.

Elfordultam tőlük. Nem voltak segítőkészek. De Caroline már újra kinyitotta a könyvét és lehajtotta a fejét, ahogy a szöveget tanulmányozta. A világos fürtjei lágy hullámokban omlott a vállára, hogy eltakarja az arcát. Meg kellett mozdulnom ültömben, hogy megigazítsam magam a farmerom szorításában, mert annyira felizgultam. De az, hogy a haját bámultam, csak arra emlékeztetett, mennyire tetszett neki, amikor meghúztam.

Az ujjaimat tényleg belemártottam abba a gyönyörű szőkeségbe, ahogy pumpáltam benne?

Egy nyögés tört fel majdnem a torkomból, de gyorsan köhögésnek álcáztam. Ő továbbra is figyelmen kívül hagyott, így nyíltan bámultam. Felvett egy tollat és lefirkantott néhány megjegyzést a könyve melletti füzetbe. A tekintetem a vékony ujjaira tévedt. Azokat fonta a farkam köré a múlt éjjel, mozgatva, amíg a szájába nem élveztem? Azok lehettek. És már a gondolatra is, hogy azok voltak, színtiszta, nyers vágy lüktetett keresztül rajtam.

Alig vártam a ma estét. Ma este mindkettőnk élete megváltozik örökre.

Befejeztem a banánomat, és a héjával játszottam, ahogy körbenéztem egy közelben lévő szemetest keresve. Az ujjaim megakadtak a rajta lévő termékmatricán. Miután lefejtettem a címkét a sárga héjról, előrehajoltam és rányomtam Caroline kézfejére, miközben az írással volt elfoglalva.

Ez teljesen összezavarta, bármilyen szót is akart leírni. – Mi a fene? – Elrántotta a kezét. – Épp írok.

Kacsintottam. – Most már nem mondhatod, hogy sosem kapsz tőlem semmit.

– Ó, Jézus. Köszönöm. Mindig kincsként fogom őrizni.

A száraz szarkazmus a hangjában és a kifejezéstelen arca azt mutatta nekem, hogy még nem sikerült lenyűgöznöm. De korán volt még.

– Tényleg? – felhúztam az egyik szemöldököm. – Húsz dolcsi arra, hogy holnap már nem is lesz rajtad.

– Ó, te jó ég! Te tényleg unatkozol, ugye?

Még egy kicsit sem. Csak rámosolyogtam a legyemre, ahogy befejeztem a hálót, amit arra használok, hogy csapdába ejtsem.

– Mi van? Húsz dolcsi, Caroline. Ez könnyű fogadásnak tűnik nekem. Vagy neked nem jelent olyan sokat az ajándékom? – A szívemre tettem a kezem és úgy tettem, mint aki megbántódott.

A szemeit forgatta.

Valamelyik nap meg fogom számolni, hányszor forgatja meg a szemeit egy egyszerű beszélgetés alatt. Lennie kell ennek a szarságnak is világrekordjának, ugye?

– Rendben – motyogta. – De jobb, ha te fizetsz.

– Ó, úgy lesz.