2. Fejezet

2..FEJEZET

Caroline

 

Fordította: Jane

 

Megközelítettem a célpontomat, egy határozott nő egy határozott küldetéssel. Vissza fogom szerezni az életem és a női csáberőmet ma este, ha ez lesz az utolsó dolog, amit csinálok életemben. Dögöljön meg Sander Scotini és az is, amivé változtatott engem. És baszódjon meg Oren Ten, amiért visszautasított. Nem fogom hagyni, hogy ez a két seggfej megtörjön.

Az idegen háttal állt nekem, ahogy a másik két sráccal beszélt. Nem tudom, hogy miért pont őt szúrtam ki magamnak, talán azért, mert Oren tökéletes ellentéte volt. Alacsonyabb, sápadt, nem volt igazán sportos a póló ingjében és a sötétszürke szövet nadrágjában. Abban is kételkedtem, hogy Orennek egyáltalán volt-e ilyen nadrágja.

Egy utolsó pillantást vetettem Zwinnre, küldtem neki egy „ezt figyeld, haver” grimaszt és előre vetettem magam, míg neki nem csapódtam a kiszemeltem hátának, amitől ő előre zuhant, és a szép sárga felsőjére borította a piát, amit a kezében tartott.

– Ó, Istenem! Annyira sajnálom – kényszerítettem magam, hogy ne örüljek feltűnően a győzelmemnek, ezért felkaptam egy marék szalvétát a mellettünk lévő asztalról. – Jól vagy? Nem hiszem el, hogy ezt tettem! –Vagy, hogy ilyen pontosan sikerült a tervem.

Lassan felém fordult, arcán düh tükröződött, de amint meglátott rögtön megváltozott az arckifejezése. Szempilla rebegtetések közepette és sűrű bocsánatkérésekkel kezembe vettem az átázott felsőjét.

– Ó, te szegény, engedd, hogy segítsek – mondtam, miközben megpaskoltam egy párszor a mellkasát, ami nem volt egy rossz mellkas, de nem is a legjobb, majd lehajoltam előtte, hogy felitassam a lábaihoz kifolyt kiömlött sört. Miután egész jól feltöröltem a piát, ottmaradtam térdelve, de a fejem felemeltem és a szemébe néztem.

– Szerinted sikerült mindent felitatnom? – Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert a fejem olyan közel volt az ágyékához, vagy a zihálásom, vagy a teljes ártatlanság miatt, amit próbáltam magamra ölteni, de a pasi teljes mértékben bekapta a horgot.

– Ú… – a figyelme az arcomra terelődött, majd az ágyékára, aztán vissza az arcomra, miközben lassan felálltam.

– Hadd vegyek neked egy másik italt. – Nem tűnt fel neki, hogy nem viselek italra jogosult karkötőt, mint ő, ami azt jelentette, hogy lószart se tudok neki venni egy sima üdítőn kívül, ha észreveszi, akkor talán tudta volna, hogy milyen keményen próbálom őt becserkészni. Ehelyett egyenesen belesétált a csapdámba. Felemelte a kezét és megállított, hogy ne tudjak a bár fele menni.

– Nem szükséges, köszönöm. Mit szólnál, ha én vennék egy italt helyette?

– Komolyan? – Wow, ez majdnem túl egyszerű volt. –Az szuper lenne, köszi. – Lopva a bál irányába pillantottam, miközben a frufrumat kisimítottam az arcomból. A gyomrom összeszorult az idegességtől. A tömeg nagy része a színpad köré tömörült, ahol Asher és a bandája elkezdték felállítani a hangszereiket, emiatt a bál környéke kevésbé volt zsúfolt. Láttam, ahogy Noel épp kiszolgál valakit egy üveg sörrel, Mason Lowe ott volt vele a bár mögött, viszont egyikük sem vett észre, így oldalra léptem, hogy takarásba legyek, és tovább mosolyogtam Mr. Küldetés Teljesítve.

– Caroline vagyok – mondtam, és kezem felé nyújtottam.

– Trey – válaszolta, majd megrázta a kezem és egy kicsit közelebb húzott magához, mielőtt elengedett.

Asher pont ezt a pillanatot választotta, hogy megzavarjon minket, bekapcsolta a mikrofonját és bemutatta a bandát, Non-Castrato. A tömeg hangoskodni kezdett, míg a dobos vissza nem számolt és megszólaltak a gitárok. Amikor az emberek rájöttek, hogy egyik eredeti dalukat a „Slingshot”-ot játsszák, amit Asher szerzett, a nőnemű rajongók kiabálni kezdtek. Amint elkezdett Asher énekelni, a nők azonnal elhallgattak, hogy hallgassák őt. Vigyorogni kezdtem, hogy mennyire el tudta bűvölni a közönségét. Trey meglökte a karom, hogy felkeltse a figyelmem

– Hallottad már őket ezelőtt?

Mondhattam volna neki bármit, hogy milyen jól ismerem Ashert, hogy megvan az albumjuk és minden dalukat kívülről fújom, hogy majdnem minden pénteken eljövök, hogy lássam a Non-Castratót játszani, de most egy kicsit rejtélyes és megtévesztő akartam lenni.

– Csak néhányszor – válaszoltam hatalmas mosollyal

Visszamosolygott rám, de nehezen tartotta a szemkontaktust, mert a tekintete folyamatosan elkalandozott a testemen. Határozottan felkeltettem az érdeklődését. Ha akartam volna, megkaphattam volna őt, most már csak azt kellett kitalálnom, hogy tényleg akarom-e.

– És te? – kérdeztem.

Szünetet tartott, mielőtt válaszolt, leintett egy pincérnőt, levett két sört a tálcájáról, majd fizetett. Felém fordult, felajánlotta az egyik üveget, habár meg sem kérdezte, hogy szeretem-e ezt a fajta sört, vagy hogy egyáltalán iszom-e sört. Ez negatívumnak számított, viszont iszonyatosan gyönyörű mosolya volt, és a tekintetéből sugárzott, hogy mennyire tetszik neki, amit lát, ha rám néz. Ez a két dolog határozottan pozitívumnak számított. Ezért úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt, mielőtt meghozom a végleges döntésem.

– Köszi – mondtam, és az üveg felé nyúltam, de mielőtt elvehettem volna, megjelent egy kéz és elkapta a sört. A gyomrom a földig zuhant. Lebuktam.

Felnéztem és egy dühös Noelre számítottam, de e helyett ledöbbenve pillantottam meg Orent. Figyelmen kívül hagyott engem, viszont a jövendőbeli egyéjszakás kalandomra úgy nézett, mint aki el akarja verni. Egy parányi izgalombuborék keletkezett a mellkasomban. Féltékeny volt?

Egy kicsit annak tűnt, sőt őrülten féltékenynek. Reménykedtem, hogy tényleg így van, és hogy felkap, majd mindenről megfeledkezve hazavisz magával.

– Kibaszott vak vagy, seggfej? –Elkapta a könyökömet, majd fölemelte a kezem, és a meztelen csuklómat Trey arcába nyomta. – Sittre akarsz kerülni ma este, mert alkoholt adsz egy kiskorúnak?

Tátva maradt a szám, ahogy a hipokrita Tenning folytatta Trey ócsárolását, mert Oren éppenséggel Noel egyik munkatársa volt és mindig adott ingyen piát, amikor a pultban dolgozott és Noel nem volt ott.

– Én… én… – Arcát a szégyen vörösre festette, úgy pillantott rám Trey, tekintetében félelem. Csak rá kellett néznem és tudtam, hogy rájött, átvertem. – Nem tudtam, hogy kiskorú. Sajnálom!

– Nos, rájöhettél volna, hogyha egy pillanatra is elszakítod a tekinteted a melleiről, és akkor talán észrevetted volna, hogy nem visel karszalagot, te faszfej.

Próbáltam kiszakítani a kezem Oren szorításából, de nem akart elengedni. Közelebb lépett Trey-hez és megkérdezte.

– Egyáltalán tudod, ki a bátyja?

Ó, istenem! Muszáj volt szóbahoznia ugye? Trey arcán még inkább elhatalmasodott az aggodalom, nagyot nyelt, az ádámcsutkája csak úgy liftezett.

– N-nem. Ki a testvére? – kérdezte rám pillantva.

– A név, hogy Noel Gamble, mond neked valamit? –kérdezte Oren vigyorogva.

– A francba – nyüszítette Trey –, a focista hátvédre gondolsz?

– Mmm-hmm – Oren oldalra döntötte a fejét és a bár felé intett. – És pont ott van, a pult mögött.

Mindenki odanézett – Trey, a két haverja, én és még Oren is –, és igen, ott volt Noel, minket nézett, karjait összefonta maga előtt, arcán tipikus csalódott nagytesó kifejezés. A három srác, akiket Oren épp megfélemlített, egyszerre szisszentek fel. – A francba!

– Sajnálom, én annyira sajnálom – fordult hozzám Trey bocsánatkérően, de ugyanakkor túlságosan aggódott, így inkább hirtelen Orenhez kezdett beszélni. – Soha az életben nem szólok többé hozzá, esküszöm!

– Jobban is teszed, szarzsák! Na, tűnés – mondta, miközben fejével intett. Trey és a haverjai azonnal leléptek. Arcom elöntötte a forróság. Nem hiszem, hogy valaha meg lettem alázva ennél jobban, mint egy kislányt, akit megdorgálnak, mert rosszul viselkedett.

– Ez aztán könnyen ment – vigyorgott rám büszkén. – Egy csapat félős fasz, nem igaz? – kérdezte, majd egy nagyot kortyolt abból a sörből, amit valójában nekem szántak.

Miközben néztem, ahogy nevet és a kézfejével letörli a habot a szájáról, a megaláztatásom izzó dühé alakult át.

– Mi… a… franc? – két kézzel meglöktem a mellkasát, igyekeztem figyelmen kívül hagyni kidolgozott izmait a tenyerem alatt. Sokkal jobbak voltak, mint Trey izmai, de most nem ez volt a lényeg. A sör, amit elvett tőlem, az arcán és a felsőjén landolt. Hátralépett egyet, az üveget magasra tartva.

– Óvatosan, asszony! Ez a kedvenc felsőm – mondta, ami nem volt csoda, hiszen az állt rajta, hogy „Támogatom a szingli anyukákat” és egy dögös, meztelen nőt ábrázolt, aki egy sztriptíz rúdon pörgött.

– Úgy tűnik, mintha érdekelne? – kérdeztem, és a komoly hangszínem hallatán rám pillantott, szemöldökét felhúzta.

– Hadd találjam ki, nem fogod felajánlani, hogy megtörölgetsz, mint ahogyan azzal a szarzsákkal tetted, igaz?

Újra meglöktem, mert egy igazi seggfej volt, és mert egy ilyen sértő pólót viselt.

– Miért tetted ezt?

– Mert az a csávó egy igazi fasznak tűnt – mondta horkantva, és Trey irányába pillantott.

– Nos, úgy tűnik, nekem nincs problémám a seggfejekkel, hiszen épp veled beszélgetek, ugye? – kérdeztem szemforgatva.

– Kíméletlen, Caroline. Én csak vigyáztam rád.

– Nem, te épp megakadályoztad az egyéjszakás kalandomat –mondtam csípőre tett kézzel, miközben próbáltam átható keménységgel nézni rá.

Hanyagul legyintett a kezével.

– Jól van, nevezd, aminek akarod, de legalább nem fog többet zavarni. Szívesen!

– Egyáltalán nem köszönöm – grimaszoltam, miközben elfordult. –Seggfej.

– Én is szeretlek – kiáltott vissza, és egy csókot dobott, majd egy újabb nagy kortyot ivott az én kibaszott sörömből.

Fogvicsorgatva és frusztrálva, hogy ennyire képes feldühíteni, gyerekes válaszként még a nyelvem is kiöltöttem rá. Annyira, de annyira fel tudott dühíteni. Végigkövettem a tekintetemmel, ahogy a bárhoz ment, ahol Noel állt, majd felült egy székre. Váltottak pár szót, majd Noel rám nézett, a szemeire mutatott, majd felém intett, ezzel is jelezve, hogy mindig rajtam tartja a szemét.

Én is jeleztem felé, beintettem. Ez idő alatt Oren végig háttal volt nekem, és megitta maradék sörömet. Seggfejek, mindketten azok. Azt hiszem, hogy ez egy jel volt, hogy mi történik akkor, ha olyankor próbálok pasizni, amikor jelen vannak. Egyébként is azért jöttem, hogy meghallgassam Ashert, az egész pasizás csak egy hirtelen ötlet volt. Rossz szokásom volt a pillanat hevében dönteni, és ezelőtt egy évvel keményen meg is fizettem érte. Meg kellett volna tanulnom a leckém, de mint minden Gamble, akit ismertem, keményfejű voltam, már ami tanulást illeti.

Muszáj volt lecsillapodnom és összeszednem a gondolataimat, ezért megfordultam és a mosdók irányába indultam. Amikor már biztonságban éreztem magam, egy mély levegőt vettem. Hátam az ajtónak döntöttem, lehunytam a szemeimet, kiélveztem az Oren-mentes pillanatot. Egy nagy, frissítő… fújj! Ki a franc fúj magára ennyi parfümöt? Kinyitottam a szemem és homlokráncolva a tükrök előtt tolakodó három lányra néztem. Ők éppenséggel azok közül a ribancok közül voltak – akarom mondani, kifinomult, kifogástalan fiatal hölgyek –, akik nem sokkal ezelőtt Oren körül tolongtak. Csodálatos… Talán egyszer mind összeülhetnénk, és rendezhetnénk egy pizsama partit.

– Még mindig nem hiszem el, hogy téged választott, te szerencsés ribi – panaszkodott a lány, aki a haját igazgatta, miközben csücsörítve a rúzsát ellenőrizte a tükörben.        

– Tudom – mondta az a lány, aki épp egy mitesszert nyomott ki az orrán. – Totálisan éreztem ezt a vibrálást közöttünk, biztos voltam benne, hogy engem fog választani ma este.

– Annyira gáz vagy… – dörmögte a harmadik, aki még mindig fújkodta magára azt a borzalmas parfümöt. – Még soha nem voltam vele, úgyhogy most rajtam kellett volna legyen a sor.

Az egyik ajtó kinyílt, lehúzták a WC-t, és a negyedik ribanc is megjelent.

– Fogadjátok el lányok, egyszerűen király vagyok. Ten mindig is engem részesített előnyben.

Oren nevének említése, jobban mondva a hülye beceneve hallatán, lefagytam és teljes mértékkel a lányra fókuszáltam. Szóval, ő volt a ma éjszakai kiválasztott? Utáltam őt. Nagyon, de nagyon utáltam

– Azt hallottam, hogy csak sötétben csinálja – mondta a parfümös lány tágra nyílt szemekkel. Az állam leesett. Mit mondott? Nem lenne szabad ezt a szarságot végighallgassam, de közelebb mentem hozzájuk, kíváncsi voltam minden apró részletre.

– Mmm-hmm – mondta a kiválasztott, azt hiszem, nevezhetjük így. – Tök fura, de annyira perverz, hogy elengedhető ez a dolog, mert, te jó ég, minden más érzékével kárpótol a látvány megtagadásáért.

Majdnem felnyögtem, ahogy elképzeltem, Oren felfedez az érintésével, az ízlelésével, az illatával. Beleborzongtam és kimelegedtem, de aztán a győztes elrontotta a pillanatot azzal, hogy megszólalt.

– Ha tudod, mire gondolok – vigyorgott fel-le mozgatva szemöldökét.

Igen, édes, mind tudjuk, hogy mire gondolsz. De… a pokolba is, hallani őket, ahogy Oren szexuális preferenciáiról beszélnek, tiltott dolognak tűnt, noha a szívemből apró darabokat tépett ki a tudat, hogy olyan dolgokat tesz velük, mégis szégyenteljes módon megbizseregtette az egész testem. Hülye test.

– És mindig hátulról csinálja, még soha nem beszéltem senkivel, akivel nem kutya pózban lett volna.

Szorosan összezártam a lábaimat, mert hello, az én Orenemről beszéltek különböző pozíciókban. Igen, egy kicsit elkeserítő volt, hogy mind tudnak a hajlamairól. Nem tudtam elhinni, hogy egy mm-re voltam attól, hogy belezúgjak egy igazi hímringyóba, de a picsába is, mégis azt akartam, hogy hátulról magáévá tegyen.

– Éjfélkor kell vele találkoznom a lakásán – jelentette ki a kiválasztott, miközben mind a négyen elkezdték igazgatni magukat a tükör előtt, mellüket igazgatták. – Mindig olyan rejtélyes és káprázatos, amikor odamegyek.

– Nyitva hagyja a lakás ajtaját – mondta a pattanás nyomó a parfümösnek –, és neked úgy végig kell menned a sötét folyosón be a sötét hálószobájába. Akárki kiugorhatna és elkaphatna.

A kiválasztott legyezni kezdte magát.

– Aztán ő tényleg előugrik és el is kap. Mind a négyen kuncogni kezdtek, majd sóhajtottak. A szememet forgattam és úgy döntöttem, hogy elég volt.

– Bocs – intettem feléjük, hogy felkeltsem az érdeklődésüket –, de ti Oren Tenningről beszéltek?

Mind a négyen rám néztek. Biztos voltam benne, hogy hiányosnak vélték az öltözékem, mivel egy kényelmes kék farmert és egy V-nyakú pólót viseltem. Sosem csíptem ki magam, sőt mindig alul öltöztem, hogy elkerüljem a pasik figyelmét. Azóta nem öltöztem ki, mióta tavaly Sander felkért, hogy legyek a párja a gimis táncon, még amikor aranyos és kedves volt. De végül kiderült, hogy egyáltalán nem tervezett elvinni sehova. Minden összekapart pénzem elköltöttem egy ruhára, két órát szépítkeztem miatta, csak azért, hogy ő elvigyen a híres szex helyre, mert úgy gondolta, hogy megkaphat a Dodge Challenger hátsó ülésén. Azóta nem vettem fel ruhát, nem sminkeltem és parfümöt sem fújtam magamra annak érdekében, hogy lenyűgözzek valakit.

– Persze, hogy róla, aranyom. Ismered őt? – húzta föl az orrát a parfümös lány, és olyan hitetlenül nézett rám, mintha nem lennék elég jó ahhoz, hogy egyáltalán ismerhessem őt.

– Ó, alig – mosolyogtam rá, de lefogadtam volna, hogy jobban ismertem őt, mint bármelyikük.

Kétlem, hogy tudta, hogy a kedvenc kajája a mentolos csoki, és hogy reggelente inkább ivott egy Sunny Delight-ot kávé helyett a reggelijéhez. Vagy azt, hogy utálta a pókokat, de imádta a macskákat. Lefogadom, hogy fogalma sem volt arról, hogy minden megtakarított dollárt, amit az éjszakai klubban kapott, egy takarék számlára tette, mert az ott gyűlt pénzből egy nap fel akarta építeni az álomotthonát, amit már meg is tervezett. Fogadjunk, soha nem fogja megtudni, hogy milyen tehetséges művész, vagy hogy mire képes a barátaiért. Ez a ribanc valószínűleg semmit nem tudott róla… kivéve azt, hogy milyen érzés, ha belehatol, ami több volt, mint amit én tudtam. Bassza meg!

– De az egyik barátnőm még mindig kezelés alatt áll, attól, amit tőle összeszedett – mondtam, miközben felhúztam a szemöldököm, hogy azt higgyék, hogy a barátnőm olyan dolgok tudatában van, amiről nekem fogalmam sem volt.

– Ne – kapkodtak levegő után mind a négyen.

– Istenem, két hete voltam vele.

– Ó, édesem – mondtam az összes hamis együttérzésemmel, amit magamra tudtam erőltetni miközben megveregettem a vállát. – El kellene menned, kivizsgáltatni magad – és valószínűleg ez így is volt, ezért nem éreztem rosszul magam a javaslatom miatt.

– Herpesz?

– Szifilisz?

– AIDS?

Majdnem fintorogni kezdtem, mert honnan a fenéből tudtam volna, hogy melyik betegséget válasszam?

– Nem tudom, de borzalmas volt, akármi is volt. Piros volt, hólyagos és viszketett – közelebb hajoltam, drámaian kezdtem el suttogni –, valami sárga cucc folyt belőle, ha érted mire gondolok

Mind a négy báb ijedten hátrakapta a fejét. –Fújj – mondták kórusban, amitől majdnem hátra vetettem a fejem és nevettem. Bólintottam, talán egy kicsit túlságosan beleéltem magam, de ha Oren megsemmisíti az én egyéjszakás kalandomat, akkor én is ezt fogom tenni vele.

– Tudom – mondtam a ribiknek. – Az orvos azt mondta, hogy egy évig nem szexelhet biztonságosan.

– Egy évig? – még több riadt sóhaj.

A francba is, ennyire jó lettem volna?

– Nos, így nem találkozhatok vele – nyafogta a kiválasztott pánikolva. – Mit mondjak neki, ha még mindig kint lesz, amikor kimegyünk a mosdóból? Nem tudok a szemébe nézni anélkül, hogy arra gondolnék… – megrázkódott. – Nem, egyszerűen nem megy.

A pattanásnyomó átkarolta a barátnőjét megnyugtatásképpen.

– Minden rendben lesz, Kelly! Kijuttatunk innen, észre sem fog venni.

– Ó, Istenem, köszönöm – Kelly felém lépett, hogy megöleljen –, soha nem tudom, hogy fogom ezt neked meghálálni. – Igazán hálásnak tűnt, ami miatt valamiféle bűntudatot kellett volna éreznem, de egyáltalán nem így volt. Viszonoztam az ölelését és örültem, hogy Oren nem érezheti azokat az igazán nagy és feszes cickókat a mellkasán.

– Én csak örülök, hogy még időben tudtalak figyelmeztetni.

Mikor a másik három lány is megölelt – mindegyiküknek hatalmas melle volt, amitől az én C-kosaras mellem elszégyellte magát –, egy szoros kört alkottak Kelly körül és kisiettek a mosdóból. Látnom kellett, hogy mi történik, ezért követtem őket, meghúztam magam a pult hátsó falánál, karba tett kézzel néztem, ahogy Kelly összehúzódva masíroz kifele. De Oren teljesen tudatlan volt, ami a nevetséges kísérletüket illeti, mivel a terem másik részében volt és épp Quinn-nel beszélgetett. Észre sem vette a sietős távozásukat, viszont majd később biztos rá fog jönni, amitől gonoszul elmosolyodtam.

A dolgok kezdtek érdekessé válni.