22. Fejezet

 

22. FEJEZET

 

.Ten

Fordította: Hannah

 

Fogalmam sem volt mit vásároljak egy egyévesnek, de azon a szombati délutánon olyasvalamivel léptem be Pickék udvarára, ami úgy nézett ki, mint egy kutya rágójátéka.

Pár hónappal ezelőtt, Tejcsárda dühösen leszidott, amikor Pickkel szülinapi zsúrt rendeztek a kisfiuknak. Elküldött, hogy vigyek valamit a gyereknek, és megparancsolta, addig vissza ne menjek, míg nem szereztem ajándékot a gézengúznak. Szóval ezúttal felkészültem. Tejcsárda ujjongva mutatta ki elismerését, amint meglátta a kezemben a hülye rózsaszín ajándékcsomagot.

– Nem hiszem el – csodálkozott felém közeledve, és hála az égnek megszabadított az ajándéktól. – Ten-Tent modorra lehet tanítani.

– Ja, egy kibaszott csoda – néztem rá homlokráncolva, az ingem gallérját húzogatva. – Hol van a sör?

Útbaigazítás helyett Tejcsárda, összefonta karjait a mellei előtt, és felhúzta a szemöldökét.

– Mielőtt bármit is innál, te meg én elbeszélgetünk egy kicsit.

A francba, ez nem hangzott jól. Pick biztosan elmondta, mi történt köztem és Caroline között.

– Gondolom, nem azt akarod mondani, hogy a következő gyereketeket rólam fogjátok elnevezni.

– Nem – horkantotta. – Már megvan a neve a következő gyerekünknek, de azért kösz. Azt szeretném tudni, szerinted mire gondoltam, mikor minap beléptem Pick irodájába és egy használt óvszert találtam a szemetes tetején.

Tágra nyílt a szemem.

– Ó, a francba! Sajnálom! – Meg sem fordult a fejemben ilyen eshetőség. De aztán elfintorodtam. – Várj, csak nem gondoltad komolyan, hogy megcsalt volna? Ő és Pick úgy össze voltak nőve, mint Gamble és a nője, Hamilton és Szöszi, Lowe és Boglárka. Ezek a párok nem csalták egymást.

Tejcsárda még mogorvább lett.

– Egy fél másodperc töredékéig volt egy pillanat, amikor csipetnyi nyugtalanságot éreztem. – Megborzongott. – Az volt életem legrosszabb fél másodperce. Szóval, kösz szépen, tökfej, hogy megtapasztalhattam miattad.

Meglökte a vállamat, és elviharzott Lowe-hoz és Boglárkához beszélgetni, akik burgereket forgattak a grillen. Hamilton és Szöszi is itt voltak valahol, Pick és Eva két apróságával játszottak, Hart pedig a sörhűtők mellett állt.

Elindultam felé, nagy szükségem volt egy italra. Elvigyorodott, amikor meglátta, hogy jövök.

– Hé, Ten! Ezt figyeld! Gyakoroltam.

Feldobott egy üres üveget a levegőbe, majd elkapta a háta mögött. Amint a kezében volt, maga elé tartotta, és úgy tett mintha láthatatlan pohárba töltené a tartalmát. Vigyorogva felemelte tekintetét, hogy lássa a reakciómat.

– Szerinted, nagyobb borravalót kapok, ha ezt melóban megcsinálom?

Igazából király mutatvány volt. De úgy tettem, mintha nem nyűgözött volna le.

– Neked mindig arra kell törekedned, hogy jobb legyél, mint én, ugye?

Hart felnevetett.

– Törekedni? Nem igazán. Egyszerűen magától adódik, hogy jobb vagyok, mint te.

– Mindegy.

Elfordultam, menni készültem, de utánam kiáltott.

– Nem vagy Koktél rajongó mi?

Megálltam, visszapillantottam.

– Kok-micsoda?

 – Koktél. Film a nyolcvanas évekből. Tom Cruise. Elisabeth Shue.

– Soha nem láttam – ráztam a fejem.

– Hát a Sakáltanya? – Ismét feldobta az üveget, majd elkapta.

Átkozott hencegő, ráztam a fejemet.

– Sakáltanya? – visszhangoztam, mint egy idióta. – Az is valami film? – Oké, azt láttam, mert dögös csajok szerepeltek benne, de ezt nem kötöttem az orrára.

Hart sóhajtott, és a fejét rázta.

– Haver, reménytelen eset vagy. Ó, Caroline! – vigyorgott a hátam mögé pillantva. – Ezt figyeld! Magamtól tanultam.

Befeszültem, meglepődve tapasztaltam, hogy mögöttem van, és én még csak nem is érzékeltem. Felé fordultam, hogy vessek rá egy pillantást, Hartot figyelte, ahogy az bemutatta a Koktél és Sakáltanya trükkjeit.

– Ó, király! – Ahogy Hartra mosolygott, csikorgatni kezdtem a fogam. – Ezt a Koktélból van ugye?

– Igen. Köszönöm – nézett rám Hart felemelve a szemöldökét, de én csak a szemem forgattam.

– Ez nem fair. Caroline egy kibaszott filmes kocka, filmkészítés a szaktantárgya.

Caroline szája tátva maradt.

– Te épp kockának neveztél?

Elvigyorodtam, és közelebb hajoltam hozzá.

– Egy dögös kockának.

Arca felragyogott a gyönyörtől, mielőtt összehúzta a szemöldökét. Észrevette milyen közel kerültem hozzá, felsóhajtott, és tágra nyílt szemekkel óvatos pillantást vetett Hart felé.

– Oren – figyelmeztetett a bajusza alatt.

– Mi az? Ő már tudja. Igazából – körülnéztem a bulizók között –, biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja. Pick beavatta Tejcsárdát, aki valószínűleg elmondta Boglárkának, aki elmondhatta Lowe-nak. Zwinnék pedig még az elejétől tudják. Azt hiszem, szó szerint Gam az egyedüli, aki nem tudja, ő meg az előbb telefonált, hogy késni fog, ami azt jelenti...- Megleptem, és a derekánál fogva elkaptam. – Abszolút megtehetem ezt.

Magamhoz húztam háttal, a mellkasomhoz szorítottam, és a nyakába temettem az arcomat, ahol finom bőrét harapdáltam. Caroline meglepetten sikoltott, és megragadta a dereka köré font karomat.

– És ezt. – Kezem felfelé siklott, mintha meg akarnám markolni a melleit a pólóján keresztül.

– Oren! – Megbotránkozva, de még mindig nevetve ragadta meg a csuklómat, így állítva meg azt. – Fejezd be! Kiszabadulva a karjaimból szembe fordult velem. – A tűzzel játszol. – Aztán fogta magát és megbökte a hasamat.

Nevetve ugrottam el, amikor ismét elindult felém.

– Asszony – figyelmeztettem. – Ne bökdöss!

– Ne légy olyan kis csecsemő – mondta huncut nevetéssel. – Én szeretem, amikor te megböksz.

Amint elkaptam és karjaimmal csapdába ejtettem, hátrahajtottam a fejem úgy nevettem.

Hart kezével az arcát eltakarva felnyögött.

– Jézusom! Éppolyan piszkos a fantáziája, mint neked Ten.

– Tudom. – Arcomat az arcához szorítva büszkén vigyorogtam, és jobbra-balra dülöngéltem vele. – Hát nem remek?

– Hé, Ten! – kiáltotta Lowe az udvar túl oldaláról. – Noel most jön erre a kocsifelhajtón.

Felemeltem a fejem és homlokomat ráncolva néztem rá.

– Mi? De az előbb üzente, hogy késni fog.

– Nos, azt hiszem, most már időben ideért.

– Francba – fakadtam ki csalódottságomban. Még egy utolsó csókot adtam Caroline arcára, és a fülébe súgtam. – Viszontnyalásra, bébi!

Kiengedtem karjaimból, és elléptem. Közben enyhe fájdalom nyilallott a mellkasomba, de vigyáztam, hogy lazának tűnjek. Elkanyarodtam Ham felé, ahol ő és Szöszi a két totyogóssal játszottak.

– Hogy megy a bébicsőszködés? – kérdeztem, miközben szemem sarkából figyeltem, ahogy Gamble-ék belépnek az udvarra. Gam és felesége, a kajával megpakolt tányérokat odavitték Pickhez, aki épp a holmikat rendezte, az öccsei pedig Caroline-hoz mentek, akit ott hagytam Harttal beszélgetni.

Nem akartam neheztelni a legrégebbi barátomra, amiért korábban érkezett, mint azt mondta, de a fenébe is, hogyne lennék mérges, mert kibaszottul hamarabb érkezett. De megígértem Picknek, nem fogok jelenetet rendezni a gyerekének rendezett zsúron, szóval távol tartottam magam.

– Hé! – szólalt meg Ham, felém nyújtva az egyik gyereket. – Megfognád Skylart? Megyek, segítek Masonnek felállítani a patkókat.

Szemeim kikerekedtek, de megfogtam a gyereket, hogy ne essen le. Karhossznyira tartva, utána kiabáltam.

– Hé! Hé, mégis, mit kellene csinálnom vele? – Ham csak kuncogott és ment tovább. Amikor láttam, hogy Szöszi is kinevet, odafordultam hozzá, miközben még mindig a lehető legtávolabbra tartottam magamtól a gyereket.

– Szöszi – sziszegtem. – Hagyd abba a röhögést, és mondd már meg, mit csináljak?

– Nem tudom. Tudod, talán le kellene ülnöd és az öledbe venni a kislányt.

– A kislányt? Szóval ő akkor a lány?

– A rózsaszín ruhából nem jöttél rá?

– Fogd be! – motyogtam. Képtelen voltam normálisan gondolkodni, a kezemben lévő gyerek iránti felelősség miatt.

Szöszi nevetett a kétségbeesésemet látva. De, nem sokkal azután, a túlságosan jó szíve arra késztette, hogy megveregesse a vállam.

– Lélegezz! Megoldod. És komolyan, le kellene ülnöd. Mert úgy nézel ki, mint aki menten elájul.

Követve az utasítást, leültem, és nagyot nyeltem, amikor a kis pufók arcú, sötét göndör fürtös apróság rám nézett a legkomolyabb, nagy kék szemekkel.

– Ő itt a szülinapos kislány – mutatta be Szöszi. – Skylarnak hívják.

– Aha. – További útmutatást várva Szöszire pillantottam. – Na... és most?

Szöszi a fejét rázta.

– Nem tudom. Próbálj meg beszélni hozzá.

Kínomban felnyögtem, és az udvar túloldalán álló Caroline felé pillantottam, hogy megbizonyosodjak, nem látja, ahogy itt jópofizom, és azt higgye, én is akarok, vagy valami ilyesmit, most hogy megtudta, neki nem lehet. De őt lefoglalta a beszélgetés Aspennel és Harttal. Újra a gyerekre néztem.

A kis apróság elég aranyos volt azzal a komoly arcával.

– Hé – mondtam, nem igazán tudtam, miről kellene beszélgetnem egy egyévessel. – Üm... boldog szülinapot. 

Skylar felkapta a fejét a hangomra, mintha meglepődött volna azon, hogy végre úgy döntöttem, beszélgetek vele. Aztán ajkai megmozdultak, és mosolygott. Rám. Valami megmozdult a mellkasomban, és basszus, ki gondolta volna, hogy a kisbaba egyetlen mosolya ilyen erővel bír? Azt hiszem, beleszerettem.

– Szöszi. Hé, azt hiszem, kedvel.

– Persze, hogy kedvel – vigyorgott rám Szöszi. – Imádnivaló srác vagy.

– Igen – bólintottam. – Basszus, igen, az vagyok. A csajok imádnak. – Ettől Skylar arcán ismét széles mosoly jelent meg, és ja, valószínűleg meghalnék érte. Megfogott. Teljesen bekaptam a csalit.

Szöszi a közelben maradt, a kisfiú kezét fogta, miközben az a fűben totyogott.

– Meg tudod azt csinálni? – kérdeztem a kislányt. – Járni, mint a testvéred? – Nem voltak vér szerinti testvérek, de együtt nevelték őket, és mivel korban megközelítették egymást, nagyjából ugyanúgy nevelik majd őket, mint engem és a húgomat. Mint az ikreket.

Skylar titokzatos mosolyt villantott a kérdésemre. Visszamosolyogtam rá.

– Igen, fogadok, mindent meg tudsz csinálni, amit ő is tud. – A testvérem eléggé versenyképes volt, tett róla, hogy tartsa a lépést velem, még akkor is, ha magasabb, gyorsabb és erősebb voltam. Több versenyben rúgta szét a seggem, mint ahogy azt be akartam volna ismerni.

– Hé, Szöszi! – szólaltam meg újra. Szükségét éreztem, hogy megosszam ezt a fasza pillanatot valakivel.

De abban a pillanatban, ahogy én felé fordultam, ő úgy döntött, felveszi a kisfiút és feláll. A baj az volt, annyira közel térdelt, hogy a hegyes könyökével szemen vert, amikor egymásnak ütköztünk.

– A kurva életbe! – üvöltöttem, pillanatnyilag csillagokat láttam, miközben a szemembe fájdalom robbant.

– Ó, istenem! – sikította. – Ó, Ten, úgy sajnálom. Jól vagy?

– Nem. – Semmit nem láttam, kivéve a vakító fehér fényt, miközben a kis csomag a kezemben mocorgott és sírni kezdett. – Ő jól van? – kérdeztem. – Bassza meg, szart se látok. A kislány jól van, ugye?

– Jól van. – Hallottam Pick hangját balról. – Elveszem. – A síró kisbabát kivették a kezemből, és nyomban megnyugodott.

Mivel már nem kellett aggódnom a kislány miatt, összegörnyedve szorítottam a kezem a szememhez.

– Az... istenit.

– Ten, jól vagy? – kérdezte Boglárka karomra téve a kezét.

– Soha jobban.

Nevetett, de aztán halkan azt mondta.

– Akkor adj jelt a hüvelykujjaddal, vagy valami, mert Caroline úgy tűnik, eléggé aggódik ahhoz, hogy ideszaladjon megnézni.

Azonnal felemeltem a levegőbe a karom és a hüvelykujjam.

– Jól vagyok – kiáltottam. – Rég nem volt monoklim, gondoltam, bepótolom a kimaradást.

Valaki tapsolni kezdett.

– Szép munka, Zoey. Most már hivatalosan is tagja lettél a Bevágtam-egyet-Tennek klubnak, Quinn-nel, Pickkel és velem együtt.

– Fogd be te köcsög! – kiáltottam válaszképp Gamble-nek, miközben Boglárka és Szöszi a karomnál fogva a házhoz vezettek.

– Fogadok, hogy ez a monokli, amit Szöszitől kaptam, nagyobb és sötétebb lesz, mint a kis pöccintés, amit te adtál.

Miután a csajoktól kaptam egy zacskó jeget, visszatértem a buliba, és azon vettem észre magam, hogy Masonnel és Pickkel beszélgetek, mert úgy tűnik, ők álltak a legmesszebb Caroline-tól. Olyan volt, mintha mindenki azon lett volna, hogy távolt tartsanak tőle. Az pedig nem tetszett. Így nem is nagyon figyeltem arra mit mondanak a rohadékok, mert túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy kövessem Caroline minden lépését az udvar túloldalán.

Pocsék dolog volt, és csak még rosszabb lett, amikor Lowe vigyorogva megragadta a vállam, és azt mondta Picknek. – Nézd, milyen kiskutya arcot vág, miközben figyeli.

– Ten, haver. Téged aztán jól elkapott – vigyorgott önelégülten Pick.

– Fogd be! – motyogtam, ők meg bámultak, miközben a sörömet ittam.

 Ezután a buli lassan telt. De komolyan, az egyéveseknek egy örökkévalóságba telt kinyitni az ajándékokat. Igazából, amint kibontották, játszani akartak a játékokkal, egyáltalán nem éreztek késztetést, hogy megnézzék, még mit kaptak. Komolyan, az meg mi volt?

Egy kerítés oszlopnak támaszkodva, a szülinapos kislány testvérét bíztattam, hogy totyogjon oda és segítsen a csomagolópapírt széttépni, amikor a szemem sarkából láttam, hogy – a Caroline radarom erősen harsogott – Caroline a hasát fogva, összegörnyedt és előrebukott. A teljes figyelmemet neki szenteltem, és eltávolodtam a faltól. Tekintetünk összefonódott, szeme kikerekedett, bennük rémület és fájdalom.

– Jól vagy? – tátogtam a kérdést.

Bólintott, de egyre sápadtabb lett, és verejtékcseppek gördültek le az arca szélén. Kurvára nem volt jól, egyáltalán. Hirtelen egy közeli bokorhoz rohant, és kihányta a teljes ebédjét.

– A picsába! – ugrottam előre, de Ham a karomat megragadva megállított.

Farkasszemet nézve vele, megpróbáltam kiszabadulni.

– Ne baszakodj velem, haver!

Ham közelebb hajolt.

– Itt van Noel. Ő majd gondját viseli.

Légzésem felgyorsult. Le akartam rázni magamról, hogy odamehessek Caroline-hoz. Pick és Hart, és Gamble felesége odagyűltek köré, ahogy mind a három testvére. Miért lenne baj, ha én is odamennék? Az én nőm az ördögbe.

– Ez a lehető legrosszabb időpont, hogy nyilvánosság előtt felvállaljátok a kapcsolatotokat – mormolta Ham.

Így, fel alá járkáltam mellette, úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt állat, ahogy kibaszottul messziről néztem, miközben Caroline kiürítette a gyomra tartalmát.

– Mi a fasz van vele? – motyogtam, kezdtem pánikba esni. Egy perce még rendben volt.

Ham a fejét rázta.

– Nem tudom. Nem hiszem... – Elhallgatott, amikor Boglárka a szájához szorította a kezét, és beszaladt Pick és Eva kérójába, pont mielőtt Lowe a hasát fogva követte.

– Mi az ördög? – Egy másodperccel később, Brand is elkezdett hányni a fűre.

– Ételmérgezés? – kérdezte Szöszi, miközben Gamble felesége a karját felemelve azt kiáltotta:

– Mit ettetek?