Caroline
Fordította:
Hope
Oren ágyán ültem, egyik lábamat
magam alá húzva, a másikat pedig ide-oda lengetve, miközben néztem, ahogy elővesz
a szekrényéből egy zakót, majd elkezd köhögni, ahogy leporolja azt.
– Talán fontolóra kellene venned,
hogy elviszed egy tisztítóba, mielőtt elmennél benne az interjúdra – javasoltam,
és megpróbáltam nem nevetni… de elbuktam.
– Jé, tényleg úgy gondolod?
– kérdezte egy mogorva pillantás kíséretében.
Megráztam a fejem, és tovább kuncogtam
az összeszorított ajkaim mögött: – Mikor volt rajtad utoljára?
Undorral a tekintetében méregette.
– Az érettségimen, azt hiszem. Nem, várj. Nagyapám bátyja három éve halt meg. Ezt
kellett viselnem a temetésén.
– És tényleg azt hiszed, hogy
még mindig jó lesz rád? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de nem vette a poént.
– Hé, te nőszemély, te most
lekövéreztél? –felém lövellt egy felháborodott pillantást, amivel megmosolyogtatott.
– Kövér? Istenem, dehogy. De
biztos vagyok benne, hogy megizmosodtál, és sok izmot fejlesztettél a főiskolai
focikarriered alatt. Mint ezt a kis semmiséget itt, ezt hatkockát.
Miközben megnyaltam az ajkaimat,
az ujjaimat végigfuttattam a hasán, mire közelebb lépett. – Miért van az az érzésem,
hogy ez az egész nem is arról szól, hogy mennyire aggódsz a zakóm mérete miatt,
sokkal inkább szól arról, hogy meztelenül akarsz látni.
– Ó, de hát én nagyon, nagyon
aggódom az öltönyöd miatt – mormogtam, miközben megragadtam a nadrágja felső gombját
és kipattintottam azt, majd lassan elkezdtem lefelé húzni a cipzárt. – De nézni,
ahogy levetkőzöl, hogy felpróbáld, csak plusz haszon.
Felnyögött, majd megmarkolta a hajamat,
amikor odahajoltam, hogy a pólóján keresztül megcsókoljam a kockás hasát. – A francba,
annyira imádom azt mocskos kis szádat.
– Fogadok, hogy azt a mocskos
kis dolgot is nagyon fogod szeretni, amit csinálni akarok.
– Bassza meg, igen.
Elkezdtem felfelé tolni az ingét,
hogy ne legyen útban, amikor hirtelen Zoey jelent meg a nyitott ajtóban. – Hé, srácok,
itt a pizza...Oh, istenem! – Amikor rájött,
hogy éppen mibe sétált bele, felsikoltott és a szemei elé emelte a kezeit, hogy
eltakarja azokat. – Sajnálom. Nagyon sajnálom. Azt hittem… – nem vesződött azzal,
hogy befejezze a mondatot, miközben elkezdett kihátrálni a szobából.
– Nos, egy perc és megyünk
– mondta neki Oren. – Addig is, becsuknád magad után az ajtót?
– Oren! – mondtam lélegzetvisszafojtva,
miközben Zoey vakon tapogatózott a kilincs után, majd becsapta maga után az ajtót.
– Mi az? – kérdezte, majd visszafordult
felém, félredobta a zakóját és felmászott velem az ágyra. – Amikor a csajom mocskos
dolgokat ígér nekem, azzal a mocskos kis szájával, igazán várhat az a kibaszott
pizza.
Beleharaptam a pepperónis szeletembe
és örömömben felnyögtem. – Mmm! Ez annyira finom.
Oren felvigyorgott rám a padlóról,
ahol ült, az egyik karjával átölelte a combomat és halkan azt suttogta: – Még annál
is jobb, amikor a száddal elégítesz ki?
Piros arccal azonnal Zwinnék felé
pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem hallottak semmit sem, de ők mélyen
elmerültek a saját kis világukban a kanapén. Gyengéden meglöktem a vállát, és leszidtam.
– Ne legyél bunkó.
– Miért? – kérdezte, majd lehajolt
és játékosan beleharapott a combomba. – Szereted, amikor mocskosan beszélek.
– Csak, amikor kettesben vagyunk
– mondtam morgolódva.
Egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki
szégyelli magát. Fejével Zwinnék felé biccentett, és azt mondta: – Azok ott ketten
még azt sem veszik észre, hogy mi is itt vagyunk. Túlságosan el vannak azzal foglalva,
hogy gyerekeket csináljanak a tekintetükkel.
– Ezt hallottuk – mondta Quinn
mogorván felénk fordulva.
Oren beleharapott a saját pizzájába.
– Örülök – mondta, majd szinte egyetlen harapással eltűntette a pizzáját. – Akkor
kérlek, figyelj és ígérd meg nekem, hogy egy kicsit kiszakadsz a szerelmi buborékotokból,
és Caroline-nal fogod tölteni az egész hétvégét, amíg távol vagyok, rendben?
Fájdalmasan összeszorult a mellkasom,
amikor szóba hozta az utat a Tahoe-tóhoz. Az építési vállalat fizette a repülőjegyét
és a szállását, csak azért, hogy részt vegyen az állásinterjún. Tudtam, hogy ez
volt élete nagy lehetősége. Senki sem utasíthat vissza egy olyan ajánlatot, ahol
valaki hajlandó egy tapasztalatlan, frissen végzett egyetemistának fizetni az utazását
és a szállását.
Nagyon izgatott voltam az utazás
miatt, ugyanakkor egyre jobban rettegtem is tőle. Mi van, ha megkapja az állást?
Mi lesz, ha elköltözik, és nem látom őt soha többé? Mi van, ha...
– Tulajdonképpen – mondta Zoey
grimaszolva. – Arra gondoltunk, elrepülünk, hogy meglátogassuk apámat a hétvégén.
Meglepett arccal néztem fel rá.
– Úgy döntöttél, hogy meglátogatod? – A fenébe, össze kellett szednem magam és napra
készen kellett lennem a legjobb barátnőm dolgaival kapcsolatban. Amióta elkezdtünk
ezt a titkos kapcsolatot Orennel, a Zoey-val való barátságunk egy kicsit a háttérbe
szorult.
Bólintott, és Quinnre nézett, majd
megfogták egymás kezét. – Zoey tudni akarja, hogy van-e már valami hír az örökségről
– magyarázta.
– De mi lesz Caroline-nal?
– kérdezte Oren követelőző, mogorva hangon. A karja egyre szorosabbá vált a combomon.
– Rendben leszek – mondtam
a szememet forgatva. Még nem beszéltünk róla, hogy mennyire fog hiányozni, amikor
elutazik, és hogy mennyire ideges voltam attól, hogy mi lesz, ha megkapja azt az
állást. De a viselkedéséből ítélve, biztos megérzett valamit.
És ettől szar alaknak éreztem magam.
Nem akartam, hogy miattam aggódjon, miközben épp élete legnagyobb lehetőségén vesz
részt.
– Itt van az egész családom,
plusz már munkám is van a következő szemeszterre, úgyhogy rendben leszek. – Nos,
igen, a következő félévem miatt egyáltalán nem kellett aggódnom, sőt nem is ez a
kis hétvége aggasztott, hanem én arra gondoltam, mi lesz akkor, ha végleg megkapja
azt a munkát.
Egy pillanatra rám nézett, de nem
szólt egy szót sem, a tekintete viszont tele volt aggodalommal, mielőtt visszafordult
volna Zwinnékhez és Zoey-ra nézett. – Azt mondtad, az apád Kaliforniában van ezen
a nyáron, igaz? Milyen messze van az a Tahoe-tótól?
– Nos… – elgondolkodva oldalra
billentette a fejét. – Nem hiszem, hogy olyan messze lenne. Talán pár óra.
Oren válaszul csak bólintott, majd
beharapta az alsó ajkát, mint mindig, amikor valami őrült tervet eszelt ki: – Van
már repülőjegyetek? – kérdezte.
Zoey megrázta a fejét és felnézett
Quinnre. – Még csak most döntöttük el este, hogy megyünk.
– Caroline-t is magatokkal
kellene vinnetek – válaszolta, majd rám nézett, és a tekintete tele volt csínytevéssel.
– Ő a legjobb barátod ezen a földön. Szükséged lehet az érzelmi segítségére ebben
a nehéz időszakban.
– Ó, de én... -
– És ugyanannál a légitársaságnál
kellene jegyet foglalnotok, amelyikkel én is utazni fogok, aztán ha lehet ugyanabban
a hotelben is szállhatnátok meg. Aztán miután meglátogattad az apádat, és én végeztem
az interjúval, egy kicsit bulizhatunk a parton, mielőtt másnap reggel hazarepülnénk.
Tátva maradt a szám. – Oren, ne
legyél őrült! Nem mehetek veled az interjúdra.
– Miért nem? – nézett fel rám.
– Mert... – megráztam a fejemet,
és felnevettem. Ez az egész ötlete egy nagy őrültség volt, ugyanakkor egy kicsit
fontolóra is vettem az egészet. – Nem tudok csak úgy felpattanni egy repülőre és
átszelni az országot, csak azért, hogy eltöltsek veled pár napot. Noel meg fogja
kérdezni, hogy miért vettem ki ennyi pénzt a megtakarításomból…
– Akkor kifizetem én a jegyed.
– Oren. – Már épp vissza akartam utasítani, amikor hirtelen megragadta
a kezeimet.
– Azt akarom, hogy ott legyél
mellettem – mondta, és a tekintetén látszott, hogy egyáltalán nem tréfál. – Szükségem van rá, hogy ott legyél.
A gyomrom felkavarodott, ahogy néztem,
hogy Oren az üléseink feletti tartóba teszi a kézipoggyászunkat. Nem tudtam elhinni,
hogy tényleg ezt csináljuk. Szinte már azt vártam, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat
Noel, hogy jöjjön és lerángasson a gépről, mint egy rosszul viselkedő gyereket.
Elég gyerekesnek kezdtem érezni
magam, miközben a kapcsolatomat próbáltam rejtegetni előle, mert nagyon aggódtam,
hogy mit fog szólni, ha rájön az egészre. Két dolgot viszont biztosra tudtam, nem
akartam elveszíteni Orent, Noel pedig nem akarta, hogy együtt legyünk Orennel. És
ez a két igazság meg is fér békésen egymás mellett, egészen addig, amíg tudomást
nem szereznek egymásról.
De félrelöktem az aggodalmaimat
és nevettem egy középkorú nőn, aki egyszerűen nem tudta abbahagyni Oren seggének
a bámulását, miközben az inge felcsúszott, ahogy a karjait a feje fölé tartotta.
Megráztam a fejem, és egy kicsit sem hibáztattam az érdeklődése miatt. Ám, ahogy
hirtelen minden félelmem újra felszínre került, elkezdtem rágcsálni a körmömet.
Ahogy Oren végzett a csomagok bepakolásával,
leengedte a karjait és mosolyogva felém fordult: – Szeretnél az ablak mellé ülni,
bébi?
A stírölős hölgy gyengéden meglökte
a csípőmet. – Oh, jobb, ha elfogadod, édesem. Nem túl gyakran ajánlja fel egy férfi
a barátnőjének, hogy az ablak mellé ülhet.
Oren vigyorogva a nő felé fordult:
– Ez az első repülőútja – mondta. –Úgy gondolom, jó élményeket kell szereznie.
– Hát, nem te vagy a legédesebb
dolog – szinte láttam, ahogy a nő belül olvadozik, miközben Orent bámulta. Az az
idióta teljesen előcsalogatta szegény nőből a pumát, aki minden kétséget kizáróan
látta maga előtt, hogy cseppenként beborítja Orent a kedvenc borával, majd… tisztára
nyalogatja.
Persze, Orent sem kell félteni,
még inkább lovagiassá vált, ahogy óvatosan megfogta a kezemet és a helyemre segített.
– Jobb, lesz, ha azonnal befejezed
– suttogtam neki, miközben leült mellém. – Még a végén fel fogod robbantani a petefészkeit.
– De hát édesem, én senki más petefészkét nem akarom
felrobbantani – húzódtak egy szexi vigyorra az ajkai.
Horkantottam, és megráztam a fejemet.
A két helyről közvetlenül átláttunk
a folyosón, így Zwinnék is jól láthatóak voltak. Orenbe könyököltem, és azt mormogtam:
– Mindegy is. Épp most vette észre, hogy Quinn milyen dögös, és már meg is feledkezett
rólad.
– Mi van? – kérdezte, majd
a tekintetét a nő felé fordította. Amikor rájött, hogy a nő tényleg minden figyelmét
Quinn felé fordította, elkomorodott, hozzám hajolt és az mormolta: – Biztos csak
azon morfondírozik, hogy közel sem néz ki olyan jól, mint én.
Hátrahajtott fejjel nevettem. És
ekkor döntöttem el, hogy nem aggódom többet. Csak jól akartam érezni magam és élvezni
az utazást.
Figyeltem, ahogy Oren megfogta a
biztonsági övét, majd bekapcsolta. A részegítő valóság azonnal fejbevágott. Nem
hazudott, amikor azt mondta a nőnek, hogy még soha sem repültem. Csakugyan ezzel
az úttal veszítettem el a repülő szüzességemet. Ráadásul még soha nem is voltam
ilyen messze az otthonomtól. Hirtelen azt éreztem, fel akarok pattanni az ülésemből
és sikítva elrohanni. De egy valami vigasztalt, az hogy Oren is itt van, hogy vele
csinálom ezt az egészet.
Nagyon jól nézett ki a homlokából
félresöpört hajával, miközben magában motyogott, ahogy a biztonsági övet próbálta
kibogozni, de végül sikerrel járt. A vállai annyira fincsik voltak, ahogy ide-oda
mozogtak a ropogós, szürke inge alatt. Ki akartam gombolni a rajta lévő gombokat
és végigsimítani a mellkasát, végignyalni a borostáját… és megharapni a nyakát.
Odahajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam.
– Szeretnél csatlakozni a mile-high klubhoz?
A kezei azonnal elengedték a biztonsági
övet, és felemelte a fejét: – Bassza meg, igen!
Elvigyorodtam, és szinte ugráltam
a helyemen. – Én is!
Körülnézett. A folyosó túloldalán
láttuk, hogy Zwinnék már elhelyezkedtek, becsatolták az övüket és összebújva fogták
egymás kezét, miközben halkan beszélgettek. Oren visszadőlt az ülésébe és anélkül,
hogy a szemembe nézett volna elkezdett beszélni. – Először is megvárjuk, amíg a
gép felszáll, és te fogsz először bemenni. Ahogy odaértem, kétszer kopogni fogok.
Pontosan kétszer. Rendben?
Bólintottam, megragadtam a kezét
és minden erőmmel megszorítottam.
– Ez kurva jó lesz – mondta, majd
ő is megszorította a kezemet.
Ten
Oké, hivatalosan is kijelenthetjük,
hogy a mi mile-high klubunk egy igazi emlékezetes kudarc. De nem mondhatjuk, hogy
nem adtunk bele mindent.
Percekkel az után, hogy felszálltunk,
Caroline felállt, majd ásítást színlelve kinyújtózott és a lábaimon átmászva kilépett
a folyosóra. Volt egy pillanat, amikor az édes kis feneke épp az arcom előtt volt,
és nagy volt a kísértés, hogy felnyúljak és megragadjam mindkét feszes gyönyörűséget,
de azt mondogattam magamban, hogy türelem.
Hiszen már nem sok idő, és végre a kezeimben lehet mind a kettő, és az tuti, hogy
kibaszott magasra fogom repíteni a földtől. Vagy tízezer méterre. De mindegy is. Az volt a lényeg,
hogy nemsokára kibaszott rosszak leszünk, és én már alig vártam.
Megköszörültem a torkomat és végig
őt néztem, ahogy elérte a célt, miközben nyugtatgattam magamat, mert a merevedésem
nekifeszült a biztonsági övemnek.
Körülbelül harminc másodpercig csak
ültem és az ujjaimmal végig a térdeimen doboltam, de aztán nem bírtam tovább. Kikapcsoltam
az övemet, felálltam, majd véletlenül szemkontaktusba kerültem Szöszivel, aki homlokráncolva,
gyanakodva nézett rám. Miután egy flörtölős szemöldökhúzogatással viszonoztam a
tekintetét, elfordultam és a mosdó felé sétáltam. Két ajtó volt és mind a kettő
foglalt volt, így bekopogtam kétszer az első ajtón, ahonnan egy férfihang, egy nagyon
is nem-Caroline-os hang üvöltött vissza: – Foglalt!
Így a másik ajtóhoz fordultam, de
az kinyílt, még mielőtt egyet is kopoghattam volna. Egy nevető Caroline nézett velem
szembe. Amikor szó nélkül elindultam felé, a szemei hatalmasra nyíltak és megrázta
a fejét: – Oren, nem hiszem… mmph.
Visszahátráltam vele a mosdóba,
majd azonnal megálltam, mert semmi hely nem volt, egyáltalán nem tudtunk mozogni.
– A fenébe, ezek annyira kicsik.
– Tudom – sziszegte. – Ez őrültség.
Kizárt, hogy beférünk ide…
A derekánál fogva felemeltem és
a mosdó szélére ültettem, elég helyet biztosítva így, hogy mind a ketten beférhessünk
a kicsi helyiségbe. Becsuktam az ajtót és alig tudtam visszafordulni felé.
Kezeivel az arcára csapott, és elkezdett
kacagni. – Nem fog menni… – mondta végül. – Ez csak… nem fog menni. Még arra sincs
elég hely, hogy levegyük a ruháinkat.
– A magad nevében beszélj,
asszony. Nekem csak ki kell cipzáraznom.
– Nos, az én nadrágom tuti rajtam fog maradni. Kizárt,
hogy azt le tudjuk venni.
Lepillantottam az imádnivaló fekete,
szűk nadrágjára, amit bakanccsal és egy hosszú, suhogós felsővel viselt. És igen,
kizárt, hogy valaki annyira hajlékony legyen, hogy egy ilyen kis szűk helyen is
le tudja hámozni magáról ezeket a dolgokat.
– De fogadok, hogy így ruhán
keresztül is fel tudlak repíteni a csúcsra – mondtam, és döntöttem. Egyik kezemmel
a falra támaszkodtam, közvetlenül a feje mellett, a másikat pedig felcsúsztattam
a combján. – Legalább egy kicsit szórakozhatunk, igaz?
A mosolya azt súgta, hogy tetszett
neki ez az ötlet, ezért odahajoltam, és lágyan megcsókoltam, amikor valaki elkezdett
dörömbölni az ajtón.
– Uram, hölgyem! – kiáltotta
egy férfi a vékony ajtón keresztül. – Jon vagyok, a légiutas-kísérőjük. Kérem, kijönnének
a mosdóból!
– Oh, édes istenem – mondta
Caroline zihálva, miközben hatalmasra nyílt szemekkel nézett rám.
Egy pillanatig csak őt néztem, majd
azt suttogtam: – Lebuktunk.
– Ez annyira rohadtul kínos
– mondta, miközben az arcát elöntötte a pír.
Megfogtam a kezét és lesegítettem
a mosdóról: – Ne aggódj! Majd én megoldom.
A hátamhoz bújt, mintha védelmet
keresne, ahogy kinyitottam az ajtót, ahol egy mereven és mogorván bámuló egyenruhás
férfival találtam szembe magam. – Uram – mondta, mire Caroline azonnal elkezdett
nevetni, de úgy, hogy a csigolyáimban éreztem a vibrálását. – Egyszerre csak egy
személy használhatja a mosdót. Önöknek külön helyiséget kell használniuk.
– Igen, elnézést – mondtam,
bocsánatkérően. – Ő… rosszul érezte magát. Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben
van-e.
– Ezért nem tudja most abbahagyni
a nevetést? – kérdezte Jon összehúzott szemekkel.
– Nos, tudja – mondtam, majd
megvontam a vállam és széttártam a kezeimet. – A gyomorfájás nagyon… hisztérikussá
teszi.
– Oh, édes istenem – mondta
Caroline megalázóan.
– Uram! – Jont egyáltalán nem
nyűgözte le a hazugságom. A kezeivel a mellkasára mutatott és mérgesen rám bámult:
– Nem tegnap születtem. Pontosan tudom, hogy mit csináltak önök ketten. És az effajta
viselkedés nem megengedett ezen a járaton.
– Szóval... azt mondja, inkább
a Southwesttel kellett volna utaznunk?
– Ez egy kicsit sem vicces
– mondta nagyon mérgesen.
– Oh, ugyan már, ember – mondtam,
majd felemeltem a kezeimet. – Mit fog tenni? Bezár minket a repülő börtönbe?
Jon kidüllesztette a vézna mellkasát
és úgy nézett rám: – Uram, még mindig
elég közel vagyunk, hogy megfordítsuk a gépet és visszavigyük önt az O'Hare-re.
Volt egy olyan érzésem, hogy csak
átver engem. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy két rosszul viselkedő gyerek
miatt visszafordulna az egész gép, de a francos póker arca, egy kicsi megrémített.
Nyeltem egy nagyot, és tényleg úgy nézett ki, mint aki az igazat mondja. – Legyen,
a francba is.
– Oh, édes istenem, nem! – mondta Caroline hirtelen megkerülve
és elkezdte rázni a fejét. – Nem, kérem, nem teheti ezt vele – mondta, majd kétségbeesve
megragadta Jon karját. – Épp egy állásinterjúra megy. Élete állásinterjújára. Kérem – kezeit a mellkasához szorította és vett
egy mély lélegzetet. – Az én ötletem volt. Az egész az… én ötletem volt és annyira,
annyira sajnálom. Csak… kérem, ne tegye
ezt vele. Vigyenek vissza engem az O’Hare-re. Csak engem. Őt ne. Vállalok minden
büntetést és következményt. Neki… neki el kell
jutni a Tahoe-tóhoz.
Amikor könnyek öntötték el a szempilláit,
végem lett. – A fenébe, bébi, nem. – Magamhoz rántottam, miközben mogorva tekintettel
néztem Jonra, amiért megríkatta őt.
A szemei tele voltak aggodalommal,
amikor félresöpörtem a haját. – Ne sírj, hercegnő. Ha te sem mehetsz, akkor én sem
megyek. Ez volt az első utad, amikor átrepülhetted az államot, az első repülő utad. Sehová sem megyek nélküled.
Felnézett rám és a könnyei végigfolytak
az arcán. – De az interjúd.
– Bassza meg az interjú. Nem
tudnám teljes szívvel csinálni, ha te nem lennél ott – mondtam, majd végigsimítottam
az arcán és mélyen a szemébe néztem. – Ha
te ugrasz, én is ugrom. Igaz, Rose?
És ekkor valóban elkezdett hangosan
zokogni: – Oh, édes istenem! Arról van szó, hogy visszaszállítanak és dutyiba visznek,
erre te a Titanicból idézel?
– Sajnálom – mondtam azonnal.
– Istenem, bébi. Nagyon sajnálom. Az én hibám volt. Nem kellett volna… basszus nem
is tudom. Csak azért idéztem a filmből, hogy mosolyogni lássalak.
– Működött –mondta esküdözve,
ám ennek ellenére még több könny folyt végig az arcán és a szája mosolyra húzódott,
és boldognak tűnt. – Annyira gyönyörű volt és imádtam. Én csak… Nem akartam magunkat
bajba keverni. Te annyira csodálatos vagy, én meg erre elbasztam az egészet.
– Nem... nincsen semmi baj
hölgyem – simogatta meg Jon Caroline vállait hezitálva, a mozdulata tele volt aggodalommal.
– Nem akartam megríkatni. Tessék – mondta, majd egy halom papír zsebkendőt nyújtott
felé.
– Oh. Kö…köszönöm – szipogott,
és óvatosan átvette a zsebkendőket, majd megtörölte az arcát. – Szóval… Ön nem…
ön nem fog leszállítani minket a gépről?
– Persze, hogy nem. Sajnálom,
hogy megijesztettem. Csak szerettem volna, ha tisztában vannak a szabályokkal.
Bólintott, és kifújta az orrát.
– Minden rendben. Legközelebb körültekintőbb leszek. Most már tudatában vagyunk
a szabályoknak mind a ketten.
Jon még továbbra is őt figyelte
árgus szemekkel, mint aki kész elkapni, ha esetleg elájulna, vagy ismét valami hülyeséget
csinálna. – Biztos benne? Biztos, hogy jól van?
– Igen. Köszönöm. Nagyon köszönöm.
Ha nem bánja, én… én visszamennék a helyemre.
– Persze – mondta, majd újra
megérintette a vállát, és iszonyat nagy szerencséje volt, hogy nem ütöttem le a
kezeit onnan. – Készítek valami meleg italt és máris odaviszem önnek, rendben?
– Köszönöm. Az nagyon kedves
lenne.
Felhúztam az egyik szemöldökömet,
miközben figyeltem az eseményeket. Amikor Caroline felnézett rám, az arca nedves
volt a sírástól még, de szerencsére újabb könnycsepp nem buggyant ki a szemeiből.
Megfogta a kezemet és visszavezetett a helyünkre. Anélkül, hogy egy szót is szóltunk
volna egymáshoz, becsatoltunk az öveinket és csak bámultunk előre.
– Jól vagy? – kérdeztem végül,
mert már nem bírtam tovább, és lehajtottam a fejem, hogy vele egy magasságban legyek.
– Persze. Miért? – mondta,
majd felém fordult, és arcán nem tükröződött semmi sem az előbbi jelenetből.
Pislogtam egyet. Aztán szinte fejbe
vágott a felismerés. – Hogy miért, te kis trükkös idióta. Te teljesen átverted őt…
és nagyon úgy tűnik, engem is.
Egy alattomos vigyor terült szét
az arcán. – Nos, tennem kellett valamit.
A hisztis, okoskodó hozzáállásod egyáltalán nem segített volna.
A szám egy pillanatra tátva maradt,
mielőtt felszisszentem. – Bassza meg, asszony! Hogy a pokolba tudtad ilyen jól eljátszani
a sírást is?
– Három fiútestvérem van. És
több évnyi gyakorlás – mondta felhúzott szemöldökkel.
– Oh, édes istenem! – mondtam,
majd hátrahajtottam a fejem és felnevettem. – Annyira hihetetlen vagy. Nem érdemellek
meg – megráztam a fejem és félelemmel a szemeimben néztem rá: – Egyszerűen nem érdemellek meg.
Azonnal elpirult, az ajkai mosolyra
húzódtak, ám gyorsan el is rejtette, amikor átpillantott a vállam fölött. Oldalba
könyökölt, és suttogva folytatta: – Gyorsan. Errefelé tart az italommal.
Bármennyire is próbáltam, nem tudtam
abbahagyni a mosolygást. Inkább lehajtotta a fejemet, csakhogy Jon ne lássa az önelégült vigyoromat.
– Itt is van, hölgyem.
– Nagyon köszönöm – mondta
Caroline, majd elnyúlt előttem, hogy elvegye a potya italát. – Meleg tea. Mmm. Csodás
illata van.
– Újból elnézést kérek – ömlengett
Jon. – Nem akartam felzaklatni.
– Minden rendben. Ne aggódjon.
Tanultam a hibámból.
Iszonyatosan közel álltam hozzá,
hogy hangosan felnevessek és ezt Caroline is tudta, mert az egyik kezét a combomra
csúsztatta és belém mélyesztette a körmeit, hogy csendben tartson. De a francba
is. Mi voltunk azok, akik megszegték a szabályokat, erre Jon az, aki bocsánatot
kér tőle és hoz neki egy kibaszott teát.
Kétségtelenül ő volt, a legszórakoztatóbb, a legerőteljesebb,
a legalattomosabb, a leggyönyörűbb és legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztam.
Ha nem lettem volna már eddig is
őrülten szerelmes belé, akkor tuti, hogy ebben a pillanatban belé szeretek.
Caroline
Fordította:
Hope
Egy férfi várt ránk, egy "Oren Tenning" feliratú táblával,
miután leszálltunk a gépről.
Oren a kezemet fogva lelassított,
majd megállt, amikor meglátta a férfit. – Helló! – mondta bizonytalanul.
Az alacsony, túlsúlyos férfi felnézett
Orenre. – Mr. Tenning?
– Uh, igen... azt hiszem –
mondta Oren, mire a férfi arca azonnal felragyogott, és kinyújtotta a kezét.
– Lance Stanley vagyok. A Booker
és Finchtől jöttem, hogy elvigyem önt a szállodába.
– Ön… Ön? – Oren mosolya azonnal eltűnt, amikor rám nézett, majd vissza Zwinnékre.
– Én nem… ez… nagyon váratlanul ért. Én csak… azt hittem, hogy nekem kell egyedül
elmennem a szállodába.
– Oh, nem uram. Ez egy igazi
teljes körű szolgáltatást nyújtó interjú lesz. És megengedi, hogy azt mondjam, hogy
megtiszteltetés, hogy megismerhetem Önt? Mindenki csak az Ön portfóliójáról áradozik,
amióta beadta a jelentkezését.
– Komolyan? – pislogott Oren,
majd megrázta a fejét és megköszörülte a torkát. – Úgy értem, köszönöm. Ez… szuper.
Mr. Stanley felém fordult: – Maga
bizonyára Mrs. Tenning. Felismertem az arcát a képekről, amiket a férje csatolt
a portfóliójához, a szabadon választott anyagok keretein belül.
– Ön… – túlságosan is megdöbbentett
a Mrs.Tenninges rész, így Oren felé fordultam
segítségért.
Oren azonnal közbelépett, felemelte
a kezét megrázva azt. – Oh, nem. Ő nem… úgy értem… még nem. Ő… – egy mosollyal az arcán rám nézett, és a következő mondatától
szinte összeomoltam. – Ő a menyasszonyom.
A szemeim hatalmasra tágultak, és
nyitott szájjal bámultam őt, mire még szorosabban szorította a kezemet. – Nem gond,
hogy őt is magammal hoztam? Minden rá eső költséget ki fogok fizetni…
– Oh, persze. Természetesen
– vetett véget Mr. Stanley Oren aggodalmainak. – Ha van kedve, megnézheti a környéket,
de akár pihenhet is a szállodában. Gratulálok, a közelgő esküvőjéhez, asszonyom.
Az alacsony férfi rám mosolygott,
mire egy gyenge mosoly volt a válaszom.
– Uh... köszönöm. Ez most…
– mondtam, majd felnéztem Orenre.– Nem akármilyen meglepetés volt.
Mr. Stanley közelebb hajolt, és
egy kacsintás kíséretében azt mondta: – A legjobb lánykérések általában azok – majd
kiegyenesedett és visszafordult Orenhez. – A csomagkiadó erre van.
Oren bólintott, majd szinte húzott
maga után, ahogy követtük Mr. Stanley-t. Aztán hirtelen visszafordult, és bocsánatkérően
Zwinnékre nézett, amiért otthagyta őket. Quinn válaszul csak felemelte a hüvelykujját,
jelezve ezzel, hogy semmi gond, és el fognak jutni a szállodájukba.
És így kezdődött az esténk, bor
és előkelő vacsora, mint egy majdnem házaspár, Oren jövőbeni munkaadójával, miközben
mind a ketten azt gondoltuk, hogy Mr. Stanley sokkal inkább tűnik a cég egyik vezetőjének,
aki minden áron az volt, hogy alkalmazhassa Orent,
mint egy nagyra becsült titkárnak. A legrosszabb rész az volt, amikor megpróbálta
eladni, bemutatni nekem a várost, hogy
a tó körül milyen lehetőségek vannak a jó élethez.
Oren remekül megtalálta a közös
hangot Mr. Stanley-vel, elmondta neki, hogy filmkészítő szakos hallgató vagyok,
mire szegény fickó arca azonnal felderült. – Nos, Kalifornia a legjobb hely egy
ilyen szakos hallgató számára. Biztos vagyok benne, hogy a megfelelő helyre jönne.
– Szóval, minden kreditje gond
nélkül átkerülhet, ha itt kezdené következő félévet? – kérdezte Oren, és nagyon
úgy tűnt, eléggé izgatja ez a kérdés.
Furcsa tekintettel felé fordultam,
de teljesen figyelmen kívül hagyott.
– Biztos vagyok benne, hogy
nem lenne semmi probléma.
Mire este, Mr. Stanley elvitt minket
a hotelhez, az idegeim szinte pattanásig feszültek. Csendben követtem Orent a szobánkba,
miután bejelentkeztünk, és egészen addig nem szóltam egy szót sem, amíg be nem gurította
az összes bőröndünket a lakosztályunka és be nem csukta az ajtót. Aztán csak álltam
ott, őt bámulva, ahogy a poggyászunkat az ágyra dobta, majd azonnal az ablakhoz
ment, hogy megnézze a kilátást.
Végül nem bírtam tovább: – Elmondanád,
hogy mégis mi a fene történt?
– A mennyasszony dologra gondolsz,
igaz? – kérdezte egy kacsintás kíséretében.
Feszülten kifújtam a bent tartott
levegőt, majd bólintottam.
Felsóhajtott és odajött hozzám.
– Nem tudom. Ez csak… úgy kibukott. Nem számítottam rá, hogy bárkivel is találkozni
fogok a reptéren, aki veled is találkozni
fog. Azt hittem, ha azt mondom neki, hogy csak a barátnőm vagy, felelőtlennek fog
tartani, olyan mintha csak bulizni hoztalak volna el a Tahoe-tóhoz.
– Oh, szóval… már az első pillanatban
hazudni neki, sokkal felelősségteljesebbnek tűnt, igaz?
– Bassza meg, nem tudtam, mit
tegyek. Féltem, hogy nem engedik, hogy velem gyere, ha nem mutatom meg, hogy mennyire
szoros köztünk a viszony. Így hát rögtönöztem. De komolyra fordítva a szót, nem
is emiatt vagy dühös, ugye?
Lassan megráztam a fejem: – Nem,
de... ha a végén amiatt fogod megkapni a munkát, mert úgy állítottalak be, mint
egy felelősségteljes családapát, akkor köteles leszel nekem adni mindig a fizetésed
egy részét.
Elvigyorodott és a homlokát az enyémnek
támasztotta. – Megkapod, szivi.
Amikor elkezdtem átgondolni, mindazt,
amin a mai napig keresztülmentünk, hirtelen felnevetve Orenre vigyorogtam. – Először,
a kamubarátnőd lettem a szüleid miatt, most pedig a kamumenyasszonyod vagyok a jövendőbeli
munkaadód miatt. Alig várom, hogy eljátszhassam a kamufeleséged szerepét.
Oren megfogta a kezem és végigcsókolta
az ujjperceimet. – És biztos vagyok benne, hogy te leszel a legjobb kamufeleség,
aki valaha is létezett. Most pedig, gyere és nézd meg ezt a kilátást.
Az ablakhoz vezetett, mire azonnal
elállt a lélegzetem, amikor megláttam a homokos partot, amit apró tiki fáklyák világítottak
be és a legszínesebb naplementét, ami visszatükröződött a tó lassan hullámzó vizén.
– Hűha – mondtam, majd vettem
egy mély levegőt, amikor Oren hátulról átölelt és az állát a vállamra fektette.
– Rendben, ideköltözhetünk.
A fülembe csókolt, majd úgy fordította
a fejét, hogy hozzáférjen az arcomhoz és azt is megpuszilta. – Felépíthetjük a kamu
otthonunkat közvetlenül a parton és élhetünk hamisan, amíg meg nem halunk.
A szívem eszeveszetten dobogott
a mellkasomban, ahogy az összes hamis szócskát kicseréltem a megfelelő szavakra.
De aztán megráztam a fejemet és emlékeztettem magamat, hogy minden… hamis volt.
Ha Oren ide fog költözni, én valószínűleg nem fogok vele jönni.
Oren felhívta Quinnt, aki elmesélte,
hogy Zoey a repülőút után hányingerrel küzdött, így már csak a reggelinél tudunk
újra találkozni velük. Így Orennel kihasználtuk a szállásunk nyújtotta összes lehetőséget.
Rendelt egy üveg pezsgőt a szobánkba, amit az ágyon elterülve kortyolgattunk, miközben
különböző filmeket néztünk meg, egészen addig, amíg el nem kezdtünk csókolózni,
ami egy heves szerelmeskedésbe torkollott a királyi méretű szállodai ágyunkban.
Másnap reggel meztelenül, kipihentem
és félig Orenen feküdve ébredtem. Egyik kezét a fenekemen pihentette, a másik a
tincseim közé gabalyodott. Elkezdtem lefelé végigcsókolni a mellkasát, felébresztve
őt ezzel. Felsóhajtott, aztán felmordult, majd felnyögött, amikor az ajkaimat a
reggeli merevedése köré zártam.
– Asszony – motyogta, és az
ujjait a hajamba fűzte. Hagyta, hogy egy kicsit szopogassam, mielőtt eltolt volna
magától, majd felemelt az ágyból és bevitt a fürdőszobába, ahol keményen és kétségbeesetten
a hotel óriási zuhanyzójának a falához szorított.
Miután elélvezett bennem, én pedig
a vállán ziháltam az orgazmusomtól, megcsókolta az arcomat és azt kérdezte. – Valaha
is érezted úgy, mintha túl sokszor és sokat venném igénybe a puncidat? Mármint,
a francba! Mi van, ha érzékenyre dörzsöllek ott, mert sokat csináljuk?
Amikor a kezét a lábaim közé csúsztatta,
hogy gyengéden megcirógasson, felnevettem és a homlokomat a homlokához támasztottam.
– Valaha is érezted úgy, mintha a puncim érzékenyre dörzsöli a farkadat?
– Nem – mondta vigyorogva.
– Akkor már meg is kaptad a
válaszodat – mondtam vállat vonva.
Szórakozottan felkuncogott, majd
körém fonta a karjait és az arcát az enyém nyomta. – Imádom, ahogy gondolkodsz.
Szerettem őt, már egy jó ideje.
Miután felöltöztünk, lementünk,
hogy találkozzunk Zwinnékkel a földszinti ebédlőben egy kontinentális reggelire.
Zoey mereven nézte a fehér terítőt, ahogy ott ült Quinn mellett és egy csészéből
kortyolgatott valamit, ami úgy nézett ki, mint az almalé.
– Szent szar, nagyon rosszul
nézel ki – motyogta Oren.
Megütöttem a karját, és mélyen a
szemeibe néztem.
– Mi van? – kérdezte, miközben
felé intett. – Olyan kibaszott sápadt, mint egy szellem.
Én is aggódtam miatta. Csak néhány
hónap telt el azóta, hogy a fél veséjét annak a rettenetes féltestvérének adományozta.
Istenre reméltem, hogy nem azzal kapcsolatban lépett fel valamilyen gond.
De megrázta a fejét, és megajándékozott
minket egy halvány mosollyal. – Jól vagyok. Csak… egy kicsit ideges. Apám tegnap
este küldött egy elég titokzatos üzenetet. Valamit Corával kapcsolatban.
Oren csak morgott, mivel egyáltalán
nem kedvelte Zoey féltestvérét. – Ha az a kurva is ott lesz, kibaszottul eljössz
onnan, megértetted? – mondta, majd Quinn felé fordult. – Ne hagyd, hogy még több
drámájába beszippantson titeket.
– Oh, engem nem kell figyelmeztetned – mondta Quinn, majd támogatólag megfogta
Zoey kezét. – Mindenre felkészültünk, ha esetleg megjelenne, azonnal visszafordulunk
és visszajövünk a hotelba.
– Rendben – mondta Oren, majd
bólintott és kifújta az eddig bent tartott levegőt. Rám nézett, és a tekintetéből
azonnal ki tudtam olvasni az aggodalmat. Az asztal alatt megérintettem a lábát,
mire gyengéden megfogta a kezemet. De az aggodalom egy pillanatra sem tűnt el tekintetéből.
Sőt, úgy tűnt, egyre csak növekszik és erősödik, ahogy a reggelinket fogyasztottuk.
Mire Zwinnék bejelentették, hogy
elindulnak, hogy időben odaérjenek Zoey apjához, Oren homlokán még apró verejtékcseppek
is gyöngyöztek. Válaszként csak bólintott, és felém fordult. – Azt hiszem, eljött
az idő, hogy én is felvegyem azt az átkozott öltönyt.
Szinte fejbevágott a felismerés.
Izgult az interjúja miatt. Miután felmentünk a szobánkba, Oren azonnal bement a
fürdőbe, hogy elkészüljön, én pedig átlapoztam egy prospektust, amit a hotel szobájában
hagytak, és a helyi szórakozási lehetőségeket mutatta be. Aztán ledobtam az ágyra,
és úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak napozok egy kicsit a parton, valami gyümölcsös
italt szürcsölgetve, amibe egy apró kis napernyőt tesznek. Istenem, ez lesz életem
leghosszabb napja, és csak azt reméltem, hogy sikerülni fog neki az interjú és szétrúgja
majd mindenkinek a seggét, miközben tudtam, hogy végig Zwinnék útja miatt fog aggódni.
Épp a TV távirányítójáért nyúltam,
hogy egy kicsit lefoglaljam magam, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és úgy éreztem,
egy új ember, egy furcsa idegen lépett ki rajta.
Oren leborotválta a borostáját és
még a haját is hátrasimította. A frissen tisztított öltönye ráfeszült, és kiemelte
hihetetlenül széles vállait. A szám azonnal kiszáradt, ahogy végignéztem az előttem
álló nagyon fess üzletemberen.
– Oh, istenem! – mondtam, és
egy pillanatra sem tudtam becsukni a számat a látványának köszönhetően. – Annyira
kibaszottul le akarlak most szopni.
Amikor azzal a szemtelen mosolyával
– amit annyira imádok – rám nézett, lecsúsztam az ágyról és elindultam felé.
– A nyakkendő miatt van, igaz?
– kérdezte, és a nyakához emelte a kezét.
– Minden miattad van, Oren
Tenning – mondtam, majd térdre ereszkedtem előtte, és egy pillanatra sem vettem
le a szemem a nadrágjáról, ami szinte már majdnem olyan volt, mint egy sátor. Aztán
felnéztem a csillogó szemeibe. – Olyan érzésem van, hogy Mr. Grey fogad most!
Amikor kicipzáraztam a nadrágját,
vett egy mély lélegzetet, és egyik kezével megragadta az ajtókeretet. – Azt hiszem,
ez egy filmes idézet volt.
– Mmm. Nagyon jó – forrón és
lüktetve kiszabadítottam a nadrágjából, és a kezembe vettem, majd lenyaltam az előváladékot
a hegyéről, aztán megcsókoltam az anyajegyét mielőtt teljes hosszában a számba vettem.
A frissen tisztított öltönye annyira
tiszta és makulátlan volt, hogy egy percig sem mertem megkockáztatni, hogy esetleg
összekenem. Így amikor figyelmeztetett, hogy mindjárt elélvez, a számban tartottam
és lenyeltem minden cseppjét. Amikor elhúzódtam és felnéztem rá, a tekintete kába
volt, majd egy mély sóhaj kíséretében az ajtókeretnek dőlt.
– Ez volt... ez volt... a francba,
asszony. Fogalmam sincs, hogyan mondjam el neked, hogy mit művelsz velem – mondta,
majd lenyúlva felhúzott a térdeimről és a karjaiban zárt. – Itt álltam, kibaszottul
kiborulva az interjú miatt, erre te csak… teljesen kiűztél minden idegességet belőlem.
Most már látod, hogy miért kellett mindenképpen velem jönnöd?
Iszonyatosan büszkének éreztem magam,
így a két kezem közé fogtam az arcát és a szemeibe néztem, majd egyszerűen azt mondtam:
– Szívesen.
Halkan felnevetett, és becsukta
a szemeit, majd a homlokát az enyémnek döntötte. – Hiányozni fogsz – mondta, majd
elhúzódott, és aggódó, kutató tekintettel rám nézett. – Meg leszel egyedül, amíg
végzek az interjúval?
Bólintottam. – Oh, igen. Persze.
Azt terveztem, hogy végre annyira lebarnulok, amennyire mindig is vágytam.
A tengerparton, a napozással kapcsolatos
terveim sokkal jobban sikerültek, mint gondoltam. Délre szinte már arany barnává
váltam, így elsétáltam egy közeli étterembe, megebédeltem, visszautasítottam egy
italt egy sráctól, aki a bárpultnál szúrt ki magának, majd visszasétáltam a szobámba
és elaludtam, miközben épp egy filmet néztem a TV-ben. És egyszer sem izgultam Oren
miatt.
Jól van, rendben. Egész nap izgultam
miatta, de ugyanakkor jól is éreztem magam.
A telefonom csengése ébresztett
fel a szunyókálásból, késő délután.
– Visszatértünk – közölte Quinn
a hírt. – Ten telefonja egyenesen a hangpostára irányított, szóval biztos még tart
az interjúja. Van kedved velünk lógni a mi szobánkban, amíg visszajön?
– Igen, köszönöm – válaszoltam,
ahogy körülnéztem a magányos lakosztályban.
– Ez csak természetes – mondta,
majd megadta a szobaszámukat, amit pár perccel később egy emelettel lejjebb meg
is találtam.
Zoey az ágyon ült és a falat bámulta,
amikor Quinn ajtót nyitott. Ránéztem, majd vissza Quinnre, és amikor beléptem, azonnal
elöntött a nyugtalanság. – Hogy… Hogy sikerült a mai nap?
Quinn esetlenül megvonta a vállait.
Zoey felém fordult, de a szemeiből tükröződő sokk miatt nem hiszem, hogy valójában
látott engem és felfogta, hogy ott vagyok: – Oh. Uhm… jól.
Leültem mellé és megfogtam a kezét,
majd magyarázatot várva Quinnre pillantottam.
Válaszként csak megint megvonta
a vállait, és azt mondta: – A apja felajánlott neki egy egymillió dolláros vagyonkezelői
alapot, amit elvett Corától, és oh… a nővére épp egy bolondok házában van… miután
megpróbálta megölni magát.
Rémült tekintetem ide-oda járattam
kettőjük között, majd szinte kiáltva azt kérdeztem: – Mi van?
– Épp most mondta el – intett
a barátja felé a kezével Zoey.
Quinn felsóhajtott és átment Zoey
másik oldalára, majd a lábait lelógatva hátradőlt az ágyon. Ő is majdnem annyira
sokkos állapotban volt, mint Zoey. – Azt hiszem, Mr. Wilder végleg eldöntötte, hogy
szigorúan fellép Cora ellen, és megpróbálja a helyes viselkedés felé terelni. Így
végül elvette a teljes betéti alapját és… és ez nem nagyon tetszett Corának. Szóval,
egy kicsit… – aggódó tekintettel Zoey felé fordult.
– Megőrült – fejezte be Zoey
helyette, majd felém fordult. – Iszonyatosan megőrült, megpróbált végezni magával,
felvágta az ereit és bevett egy halom tablettát. Ő… ő egy igazi romhalmaz. Most
egy rehabilitációs központban van, megfigyelés alatt. Oh, és, hogy ne csak emiatt
legyen bűntudatom, apánk közölte velem, hogy azt a pénzt, amit tőle elvett, mindet
nekem adja.
– Várjunk. Miért kellene neked emiatt bűntudatot érezned? – kérdeztem.
– Az apja miattam vitte el
Ellamore-ból. Miattam gyökerestül kiszakadt az addigi megszokott életéből. Elloptam
a barátját. Én…
– Nem loptál el – mormogta Quinn, majd felült, a kezei közé fogta Zoey
arcát, és mélyen a szemeibe nézett. – Egymásba szerettünk.
De Zoey alsó ajka remegett. – De
mindez nem történik meg, ha nem megyek Ellamore-ba.
– Igen, és ő valószínűleg most
már halott lenne – vágtam közbe, hogy mind a ketten rám figyeljenek. – Hiszen nekiadtad
az egyik vesédet, Zo. Mindazon szarságok után, amin Quinn-nel átmentetek miatta,
te mégis megmentetted az életét. Semmi rosszat nem tettél. Ha Cora ennyire összetört,
akkor azt csak magának köszönheti, és igenis megérdemelsz mindent, ami neki volt.
– Ámen – mondta Quinn halkan,
majd megcsókolta Zoey homlokát.
Zoey odahajolt hozzá és a kezét
támogatóan a combjára tette, majd üveges tekintettel felém fordult. – Én csak… Nem
igazán akarom azt a pénzt. Az ő pénzét.
Mintha beszennyezték volna. Úgy értem, csak vegyük figyelembe, hogy őt mivé változtatta.
Bírálóan felmutattam az ujjamat.
– Először is, csak saját magának köszönheti, hogy egy erkölcstelen gonosz ribanccá
változott. A pénznek semmi köze, ahhoz, hogy az a lány, maga volt az ördög. És másodsorban…
– megálltam egy pillanatra és megvontam a vállaimat. – Nem kell elfogadnod semmiféle
pénzt, ha nem akarod. Ne hagyd, hogy a gazdag emberek a pénzükkel akarjanak befolyásolni.
De…
Amikor éles tekintettel rám nézett,
mint, aki mindenképpen hallani akarja a folytatást, megálltam egy pillanatra és
elmosolyodtam. Majd így folytattam: – Biztos vagyok benne, hogy mindig találni fogsz
valamit, vagy valakit, akinek nagyon hasznára válna az a pénz. Mondjuk egy alapítvány…
vagy mondjuk, nyithatnál egy új betéti alapot a jövendőbeli gyerekeidnek.
A gondolataiba merülve elkezdte
rágcsálni az ajkát. – Azt hiszem, igazad van.
Quinn szorosan a karjaiba zárta
és elkezdett előre-hátra ringatózni. – Én egyetértek Caroline-nal. Azt csinálhatsz
vele, amit csak szeretnél. És tudom, hogy annyira jó szívű vagy, hogy nem fogod
hagyni, hogy az a pénz valami olyan helyre kerüljön, amit nem szeretsz. De, amíg
ez soha nem kerül vissza Corához, addig boldog vagyok.
Pár pillanat után Zoey végül bólintott.
– Igazatok van. Talán mégiscsak elfogadnom.
Quinn megcsókolta a haját, én pedig
megszorítottam a kezét: – A francba is, igen, el fogod fogadni.
Megcsörrent a mobilom, mire a testemben
lévő összes izom megfeszült: – Oren az – mondtam, mire a gyomrom azonnal összeugrott
az idegességtől, amikor megláttam a kijelzőn a nevét. – Szia. Milyen volt az interjú?
– Istenem, olyan jó hallani
a hangodat – válaszolta. – De te hol vagy?
A szobánk üres.
– Lent vagyok Zwinnék szobájában.
Csak most jöttek vissza, és szent szar! Van egy olyan érzésem, hogy imádni fogod a Coráról szóló új híreket.
– Oh, komolyan? Na, és mi az?
Kérlek, mondd, hogy bezárták egy diliházba.
Felnevettem, miközben azon csodálkoztam,
hogy a pokolba találta ki. Elmeséltem neki mindent, amik Corával történtek, amikor
egyszer csak kinyílt az ajtó és besétált rajta.
– Végre eljött az idő, hogy
a szajha Cora megkapja, amit megérdemelt – mondta, miközben felém sétált. Majd felhúzott
az ágyról, és jó erősen megcsókolt. Még mindig azt a szexis öltönyét viselte, így
megragadtam a nyakkendőjét, magamhoz szorítottam, miközben a nyelve birtoklóan az
ajkaim közé siklott.
– Ez azt jelenti, hogy jól
ment az interjúd? – kérdeztem levegő után kapkodva.
Becsukta a szemeit és az arcát a
hajamba temette. – Igen – mondta, ám úgy tűnt, mint aki vonakodik az igazat elismerni.
– Igazából… nagyon jól sikerült.
A fájdalom szinte darabjaimra szaggatott.
Tudtam, hogy borzasztó tőlem, hogy egy kis részem végig abban bízott, hogy leég
és elbukik az interjún, hiszen akkor nem tudott volna elhagyni, de egyszerűen nem
tehettem róla. Borzasztóan fog fájni, ha el kell egymástól válnunk.
– Annyira örülök neked – mondtam,
majd megcsókoltam a mellkasát, mire a szempillái megrezzentek.
Pár pillanatig nem tudtam olvasni
a tekintetében, majd körbenézett a szobán és azt mondta: – Ideje berúgni.
Zoey át akart öltözni, mielőtt lementünk
volna a partra, de Oren már annyira izgatott volt, hogy végre elkezdődjön a bulija,
ahogy ő nevezte, hogy már alig bírt várni. Én csak pár percet szerettem volna egyedül
lenni a legjobb barátnőmmel, és kideríteni, hogy valójában hogyan érzi magát a mai
nap után, így amikor a fiúk előrementek, mi lányok fent maradtunk, hogy megkeressük
és átvegyük a megfelelő strandviseletet.
– Szóval, komolyan? – kérdeztem
tőle, miközben épp egy strandtörölközőt tekert az egyrészes fürdőruhája fölé. –
Hogy vagy?
Felsóhajtott. – Őszintén? Fogalmam
sincs – mondta, majd rám nézett és felnevetett. – Úgy érzem megkönnyebbültem, ugyanakkor
szörnyen is érzem magam Cora miatt és hálás vagyok, hogy azt kapta, amit megérdemelt,
de iszonyatosan bűntudatom van, hogy ezeket gondolom és…
Megfogtam a kezét, hogy megnyugtassam,
majd elmosolyodtam. – Minden rendben. Értem.
Bólintott. – Azt hiszem Quinn is
jól van, jól viseli. Nagyon meglepettnek tűnt, amikor Mr… úgy értem az apám mindent elmesélt nekünk Coráról, de…
azt hiszem, jól van.
– Biztos vagyok benne, hogy
a legtöbb dologgal kapcsolatban ő is ugyanúgy érez, mint te – mondtam. – Úgy értem,
Cora ugyanúgy elbánt vele, mint veled – mondtam, majd rávigyorogtam. – De annyira
imádnivaló, ahogyan egymásért aggódtok – gyengéden a vállába bokszoltam, majd kijelentettem.
– Mindketten rendben lesztek.
Miután mindent megbeszéltünk, megfogtam
a kezét és kivezettem a szobából. Miközben lefelé sétáltunk a kövezett úton a szabad
strandra, elmeséltem neki, hogy mennyire jól nézett ki Oren az öltönyében, mire
csak egy szemforgatás volt a válasza, és közölte velem, hogy teljesen elvesztem.
– Oh, ott vannak a srácok – mondta, és a fiúk felé mutatott.
Felnéztem és mind a ketten, Oren
és Quinn, nem messze tőlünk vártak ránk az úton. Mind a ketten pólót és fürdőnadrágot
vettek fel, és az előttük álló három nő őket bámulta.
Az egyikük leengedte a bikini felsőjét,
megvillantva ezzel a cicijeit Oren és Quinn felé. – Szeretnétek egy kicsit szórakozni,
fiúk?
– Hohó! – mondta Quinn, majd
azonnal elfordult. Szemei a rémülettől hatalmasra nyíltak, amikor felénk fordult
és észrevett minket. De Oren egy kicsit sem sietett az elfordulással.
Persze hátulról nem láthattam az
arckifejezését, ám nyilvánvaló volt, hogy a kelleténél több ideig bámulta a csaj
mellkasát.
Majd végül megszólalt. – Tudod…
nem kellene olyan büszkének lenned azokra, édesem.
A nőnek tátva maradt a szája és
a hangján is érezhető volt a sértettsége. – Tessék?
Oren felhorkant. – Túl kicsik –
mondta, majd a jobb oldalt álló nő felé mutatott. – Nem igaziak – és az állával
a baloldalon álló nő felé mutatott. Végül a középen álló nő felé mutatott – és túlságosan
megereszkedett. Úgy értem, most komolyan, ha szeretnétek teljesen tökéletes és természetes
melleket látni, akkor meg kellene néznetek a barátnőmét – mondta, majd egy jó hangosat
és jó hosszút füttyült. – Na, azok az
igazi első osztályú mellek.
Quinn pont ezt a pillanatot választotta
arra, hogy megköszörülje a torkát, majd Oren karjába könyökölt. Oren azonnal felé
fordult: – Mi van?
Quinn ránk mutatott, mire Oren felénk
fordult. Abban a pillanatban, ahogy találkozott a tekintetünk, a mosolya azonnal
kiszélesedett. – Ott – kiáltotta. – Gyere ide, bébi!
Amikor odaértem hozzá, azonnal megragadta
a csuklómat, körbeforgatott, egészen addig, amíg szembe nem kerültem az őt bámuló
döbbent nőkkel. Majd hirtelen hátulról átölelt és a kezeit a melleimre fektette.
– Nézzétek csak meg! Ujjaival a ruhámon keresztül gyúrta a melleimet. – Na, ez maga a tökéletesség! A valaha volt legjobb
mellek.
Miközben a három nő levegő után
kapkodva, feldúltan elsietett, én a vállaim felett hátrapillantottam Orenre, mire
a leheletétől azonnal összerándult az arcom.
– Mennyit ittál már?
Elvigyorodott, és üveges tekintettel
válaszolt. – Fogalmam sincs, de nagyon jól fogjuk magunkat érezni, miközben azon
dolgozunk, hogy minél hamarabb utolérjél.
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésköszönöm!
VálaszTörlésNagyon köszönöm :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤❤❤😘😘😘
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlés