20. Fejezet

 20. FEJEZET

Ten

 

Fordította: Naomi

 

Megváltoztak a dolgok az után az éjszaka után. És nem csak amiatt, mert befejeztem az egyetemet, és a szüleim egy vagon képet lőhettek, amint én hülye sapkában és talárban végigvonultam egy sorban, és jó néhány fontos szarházival kezet ráztam. Egyszerűen csak… másmilyennek éreztem magam.

A jelentkezéseimet már elküldtem, a jövőm csak arra várt, hogy felfedezzem, mégis jobban féltem elhagyni Ellamore-t, mint valaha. És mindennek egy szexi, pimasz szöszi volt az oka, aki feje tetejére állította a világomat.

Kétségtelenül az sem segített, hogy a lehető legrosszabb időpontokban szeretett dugni, ahogy a szexi kis üzenete sem, amit pont a műszakom kezdete előtt küldött az egyik hölgyek estéjén.

Csak akartam, hogy tudd, hogy ebben a pillanatban épp magamhoz nyúlok, és azt képzelem, hogy a nyelved az.

A poharakról, amiket a bár mögött kellett volna rendeznem, egy szempillantás alatt megfeledkeztem. Már kőkeményen, nyöszörögve kezdtem neki válaszolni. Igazán mocskos szád van, kicsi lány. Pontosan tudom, hogy mivel kéne kitisztítanod.

Akkor… 69?

A fejemet ráztam, ahogy elöntötte a testemet a vágy. – Vadmacska – mormogtam fennhangon. Épp a válaszomat írtam volna, amikor egy hang a hátam mögül a kis híján a szart is kiijesztette belőlem.

– Hűha, kivel SMS-ezel, hogy ennyire magára vonja a figyelmedet?

Megfordultam, és Gamre meredve csak tátogtam. Aztán horkantottam. – Kurvára nem rád tartozik! – Lejjebb hajtottam a fejemet az SMS-hez, de a hangulatot a nagy testvér már elbaszta.

– Most komolyan. – Gamble a telefon után kapott, de én gyorsabb voltam és eltartottam tőle. A szemembe fúrta a tekintetét. – Kivel SMS-ezel? És miért nem vagy hajlandó megmutatni nekem?

– Mert a húgod az. – Az egyik jellemző okostojás válaszomat használtam, de a fenébe, nem is tudom. Normál esetben valami ilyesmit mondanék… a francba, nem gondoltam, hogy hinni fog nekem.

Épp írtam, hogy Viseld megint azt a kis piros cuccot. Le akarom tépni rólad… ezúttal a fogammal – mikor a szemétláda hasba vágott, és kikapta a kezemből a mobilt. Hörögve görnyedtem össze. Mikor úgy-ahogy felegyenesedtem, még mindig a hasamat fogva, észrevettem, hogy eközben Ham megállt, és aggódó arckifejezéssel figyel minket. Tágra meredtek a szemei, mivel ő tudta, hogy a telefon másik végén tényleg Gamble húga van.

Caroline még sosem küldött szexuális tartalmú üzeneteket a saját számáról. Még mindig az Éjféli Látogató számát használta. Nem igazán tudom, miért, de valahogy mindig szexi volt látni ezt a nevet felvillanni. Lehetett tudni, hogy valami erotikus és érzéki lesz benne. Most kétszeresen örültem neki, hogy így csinálta, ugyanis ezzel megmentette a seggünket Noel Gamble haragjától.

Kuncogva olvasta végig a privát levelezésünket.

– Perverz – mormogtam, visszaszereztem tőle a telefonomat, és rábámultam. – Azok nem a te szemednek voltak szánva, te barom.

Gam meglepetten húzta fel a szemöldökét. – Ez az éjféli látogatód volt.

A szememet forgattam – Nem mondod? Fogalmam sem volt.

Homlokráncolás kíséretében csípőre tette a kezét. – Emlékeim szerint azt mondtad, többet már nem foglalkozol vele.

– Nos, úgy néz ki, még mindig váltunk párszor üzenetet. Miért érdekel?

– Egyáltalán nem izgat. Csak furcsállom, hogy ennyire titkolod a dolgot.

Megráztam a fejem, miközben hatalmasat nevettem. – Nem erről van szó. Mégis, mióta titkolózás az, hogy egyszerűen nem akarom, hogy elrontsd egy ilyen szexi beszélgetés hangulatát?

– Azóta, hogy alapból minden kibaszott sorát elolvastatod velem, ha ilyen üzenetet kapsz. Mi a fasz van veled, ember? Mindig közölsz részleteket, általában többet is, mint szeretném.

– Nos, talán végre hallgatok rád, és megtartom magamnak a dolgokat magamnak. Gondoltál esetleg valaha erre? A kicsi Tened lassan felnő, és olyan unalmas faszságokat tanul meg, mint a magánélet, felelősség és tisztelet.

– Aha, persze – felelte szárazon. – Annyira felnőttél az elmúlt… Mióta is dugod a csajt? Pár hete? Egy hónapja?

Felhúztam magam. Nem tetszett, hogy ilyen kibaszottul becsmérlően beszélt a Caroline-nal közös kapcsolatunkról. Tudtam, hogy nem használna ilyen szavakat, ha tudná, kiről van szó, de a fenébe is… így is legszívesebben a nyaka köré kulcsoltam volna az ujjaimat, és…

– Hé, Gamble – kiáltott oda hirtelen Hart a bár másik végéből. Odapillantottam, hogy lássam, amint a kezével takarja a telefon mikrofonját. – A húgod az, téged keres.

Mi van? Mi a bánatért hívja őt Caroline, mikor nekem küldözget épp ilyen fülledt SMS-eket? És én miért nem hallottam a telefon csöngését? Bármi legyen is az oka, Gam odament a telefonhoz, és a vitánkat ezzel függve hagyta.

Csak pislogtam Hartra, ahogy mellettem elhaladva a fejét rázta. – Szívesen – mormogta.

– Hogy? – Összezavarodva utána fordultam és követtem.

Hart sóhajtott, majd átpillantott a vállam felett Gamble-re, aki épp telefonon beszélt. – Muszáj egy kicsit lazábban viselkedned a közelében, ember.

Azonnal megálltam, és csak pislogtam rá. – És ez mi a faszt akar jelenteni?

– Azt, hogy jelenleg te vagy itt a seggfej. Te baszod át őt most, hogy a háta mögött bujkálsz és titkolózol. És mégis, úgy viselkedsz, mintha ő csinálná ezt veled.

– Szórakozol velem? – motyogtam, egy ujjamat a mellkasomba szúrtam. – Elsősorban ő az oka, hogy Caroline-nak és nekem titokban kell tartanunk. Kibaszottul jó okom van rá, hogy irritáljon a jelenléte. És… várj! Mi a fasz?

Közelebb léptem hozzá, és az ingénél fogva ráncigáltam a folyosó bejáratához. – Te tudod – sziszegtem. – Mégis, honnan a faszból tudod?

A faszszopó csak vigyorgott. – Mármint micsodát?

Összeszorítottam a fogaimat, és körbenéztem, hogy senki se hallja meg. – Kurvára ne játszadozz velem, ember. Hogy jöttél rá?

Vállat vont, még mindig túlságosan elégedetten magával.– Azon az estén, mikor az első üzenetedet kaptad a… Hogy is nevezed őt? Az éjféli látogatód? Caroline kért meg rá, hogy csempésszem vissza a mobilod hozzád, miután ő meg Zoey elvette.

– Zo… Szöszi is benne volt? – Hohó, ezek után lesz egy két szavam Szöszihez. – Szent szar! Ezek szerint hamarabb tudtad, mint én?

– Aha! – Még mindig büszkén magára, Hart kuncogott. – Ilyen szempontból nagyon okos vagyok.

– Nagyon halott vagy. – A falnak taszítottam és ráncoltam a homlokom. – Mi a faszért nem mondtad el, hogy tudod, még aznap este?

Hart csupán vállat vont, látszólag minden aggodalom nélkül, mintha nem pillanatok választanának el attól, hogy súlyos testi sértést okozzak. – Tudtam, hogy csak idő kérdése, és rájössz. Meg Caroline-nak nagyon sok munkájába került, hogy megtévesszen téged. Nem akartam tönkre tenni a terveit.

Caroline pártját fogta. Ez nem tetszett nekem. Mégis, mennyire imádta?

Összeráncolt szemöldökkel és haragos tekintettel léptem hátrébb, hogy teret adjak neki. Fütyülni kezdett egy dallamot, rám kacsintott és elment mellettem, ki a folyosóra és vissza a bárba.

Lassan, óvatosan követtem őt. Nem tetszett, hogy ilyen sokat tud. Semmi – abszolúte semmi – nem tartotta őt vissza attól, hogy mindent elmondjon Noelnek, akár már ebben a pillanatban.

– Szóval, Ten… – Asher vigyorgott rám, miközben lekapott egy széket az egyik asztalról. A mosolya nem sugallt semmi jót.

Hunyorítottam. – Mi van?

– Mi lenne, ha te meg én kötnénk ma este egy kis fogadást?

Megfeledkezve a poharakról, amiket egymásra pakoltam, odamentem egy asztalhoz mellette, én is levettem egy széket, majd lovagló ülésben ráültem. – Miféle fogadást?

– Lássuk csak, melyikünk tudja megszerezni a legtöbb telefonszámot a nőktől?

Lefagytam és csak bámultam rá. A szeme csillogása – és ahogy összekulcsolt kézzel hátradőlt a széken –, elárulta, hogy pontosan tudja, ezzel sarokba szorított.

Mögöttünk Gamble huhogott. – Na, ezt a versenyt én is látni akarom.

Basszus. Hátrapillantottam Gamble-re, és lélekben emberesen képen töröltem Hartot. Mi a faszba kevert engem már megint bele? Nem utasíthattam el a kihívást, így nem, hogy Gamble az egészet hallotta, mert rögtön tudná, hogy valami bűzlik.

– És én is – tette hozzá Hart. A vigyora egy kicsit túl széles és mindentudó volt. – Hacsak nincs bármi okod… nemet mondani.

Tátva maradt a szám. Micsoda pöcs! Nagyon kell, kedvelje Caroline-t, hogy így kibasszon velem, csakhogy minél távolabb tudhassa tőlem.

Bólintottam és azt motyogtam – Tök mindegy –, mivel Gam előtt nem mondhattam nemet, viszont majd akkor mondok hangosan igent, ha a pokol befagy.

De amint kinyitottuk az ajtókat, és Gamble-t lefoglalta a bár, hátulról megtaszítottam a pöcsfejet. – Menj a bárba, ahol Gam hallhat téged, és fújd le a fogadást.

– Mi van? – kissé megszeppentnek látszott. – Mégis miért tennék ilyet?

Mert megölöm, ha nem teszi. Felemeltem a kezem és kétkedő pillantást vetettem rá. – Szerinted? Kurvára nem szedhetek fel csajokat. Van valakim, baromarc.

– Akkor fújd le te.

– Nem tehetem. Gamble tudni fogja, hogy valami nincs rendben, például hogy a háta mögött lefekszem a húgával.

– Nos, ha ti, szóval…

– Baszd meg! – löktem mellkason. – El fogjuk neki mondani. Egyszer. De először azt akarom, hogy lássa, felnőttem, és képes vagyok gondját viselni a húgának, mielőtt még rádobnám ezt a bombát. Így talán nem nyír ki olyan gyorsan, amikor megtudja. Azonban az ilyen idióta játékok, ahol telefonszámokat halmozunk, egyikben sem segít.

– Akkor mondd vissza, haver. Mutasd meg neki, hogy lassan felnősz.

Morogtam. – Mintha elhinné. Mindenki tudja, hogy ilyen gyorsan nem menne. Az éretté válásnak egy lassú, fokozatos változásnak kell lennie.

– Édes Istenem! – Hart a szemeit forgatta. – Belefájdul a fejem a hülyeségeidbe.

Ismét meglöktem. – Csak fújd le a kibaszott fogadást.

De nem tette. És így… azzal kezdődött az éjszaka, hogy az idióta fogadás miatt mardosott a bűntudat.

– Kaptál már telefonszámot? – kérdezte Gam fél órával a műszak kezdete után, mikor egy listányi rendeléssel visszatértem hozzá a bárhoz.

Felemeltem a fejem, ő a pult túloldaláról figyelt engem. – He?

A szemét forgatta, és csettintett egyet az arcom előtt. – Csajok. Számok. A fogadás. Dereng már valami?

– Ja, persze. Nem. Nincs még szám.

– Tényleg? Most biztos nem vagy elemedben. Hartnak már van három.

– Igazán? – körbenéztem, Hart éppen egy asztalnyi lánynak édelgett. A kis faszszopó. Hunyorogtam rá, mielőtt még visszafordultam volna Gamhez. – Lehet, azért, mert zenész?

– Hmmm – Gamble kritikusan nézett engem, mintha átlátna rajtam. Aztán összekulcsolta a karjait. – Pedig biztos voltam benne, hogy kapsz párat az asztaltól, ahonnan jössz.

Hogyha tényleg Hart rohadt játékát játszanám, elég valószínű lenne.

Visszanéztem rájuk. – Mind foglaltak voltak – mondtam.

– És ezt te honnan a pokolból veszed? – kérdezte Gamble. – Alig beszéltél velük eleget, hogy felvedd a rendelésüket, nemhogy a kapcsolati státuszukat.

Leraktam a tálcámat a pultra – egy kissé talán túl keményen – és Gamre bámultam. – Mi a faszért ilyen fontos neked ez a kibaszott fogadás? Jesszus, mintha rajtam keresztül akarnád kiélni az agglegény éveidet, vagy valami ilyesmi.

– Hogy mi van? – Gam a kifakadásom hatására hátrahőkölt, és rájöttem, ezzel túl messzire mentem. A picsába. – Jó ég, ember! Nem tudom, mitől lett mostanában ilyen száraz és érzékeny a puncid, de valami határozottan nincs rendben veled. Mi ez az egész?

Előredőltem, hogy a könyökömet a pultra támasszam, és a kezembe temettem az arcomat. Muszáj volt most már elmondanom neki. Nem beszéltem meg előre Caroline-nal, de most már komolyan kibaszottul belefáradtam a titkolózásba.

– Vagy ez miatta van? – Gamble kérdésére felemeltem a fejemet. Átpillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy Caroline-t épp most engedi be a biztonsági őr.

Minden szín kifutott az arcomból.

Baszki, baszki, baszki. Mi a fenét keresett itt? Mi van, ha hallott a fogadásról? Mi van, ha azt hiszi, én benne vagyok, és most ő is be akar szállni? Mi van, ha...

– Jézusom, te tényleg odavagy Hamilton nőjéért, igaz? – mormolta Gamble.

– Miii? – ránéztem összezavarodva, mire ő ismét Caroline irányába mutatott. Ekkor vettem észre, hogy Szöszi vele van. A faszszopó tényleg azt hitte, hogy őt bámulom, és nem a húgát.

Felnyögtem. Ez így nem fog menni. Már nyitottam a számat, hogy visszavonjam a fogadást Harttal, és kerek perec megmondjam Gamble-nek, hogy nem Hamilton nője után nyáladzom, amikor Hart káromkodni kezdett a hátam mögött. – Hé, Ten. Én lezárnám már a fogadást. Négy számot kaptam. Le tudod ezt körözni?

Rámeredtem, haragosan. – Tényleg most fejezed be?

Mikor bólintott, én csak a szememet forgattam. – Ti mind kurvára felbasztok. Ugye tudtok róla?

Elegem volt már mindkettőjükből, megpördültem és elmasíroztam tőlük. Oda akartam menni Caroline-hoz, de nem tehettem. Ami csak még jobban dühített. Mikor elkapta a tekintetemet, csak mentem tovább, hiába volt szar érzés csak így otthagyni őt.

Épp egy másik asztal rendelését vettem föl, amikor Hart elkapta a karomat. – Haver, nem tudtam, hogy ma este jön Caroline. Sosem tennék olyat, amivel megbántanám.

– Kopj le! – ráztam le magamról, és visszamentem a bárhoz leadni a rendeléseket. De tettem róla, hogy a pult Lowe feléhez menjek, és ne Gamble feléhez. Ahogy egy teljes tálca itallal pakolt fel, hogy kivigyem a vendégeknek, körbenéztem. Kiszúrtam Szöszit, amint köszöntésképp ölelések és csókok özönével támadta le Hamet. De Caroline többé már nem volt vele. Így tovább kerestem. Hova a pokolba tűnt?

Mire végre kiszúrtam őt, már ő is megtalált engem. Végig vonult a tömegen és az asztalok között, és felém vette az irányt, és édes Istenem… fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen rövid szoknyája, vagy ilyen szoros és mélyen dekoltált topja. A belsőm csak úgy izzott. Azt akartam, hogy mindenki tűnjön el, hogy kiteríthessem őt a bárpulton és kedvemre eljátszadozhassak vele.

De Gamble a nevét kiáltotta, és a kezével magához intette őt. Caroline elfordult tőlem, és éreztem, hogy valami bennem nemtetszőleg morgott.

Néztem, ahogy a bátyjához libben a bár másik végén. Gamble keresztbe tette a karját a mellkasa előtt, miközben beszélt hozzá, valószínűleg valamiről épp kiselőadást tartott neki. Viszonzásképp Caroline a csípőjére tette a kezét, és valamivel visszavágott, tippem szerint valami elméssel, de védekezőleg. Ahelyett, hogy ez Gamble-t felbosszantotta volna, csak kuncogott, átnyúlt a pult fölött, magához húzta és átölelte, aminek következményeképp még jobban felcsúszott a szoknyája, így az egész rohadt klub szinte láthatta, milyen színű bugyit visel. Mikor rámosolygott és visszaölelte, én elkaptam a tekintetemet.

Ez volt azon alkalmak egyike, amikor nagyon nehezemre esett a Gam előtti titkolózás. Ha bárki más lenne a húga, de nem Caroline, nem lenne ilyen problémám, hogy kénytelen legyek távol tartani tőle a kezemet. De ő annyira… ő volt.

– Itt is van – Lowe ráhelyezte az utolsó italt is a tálcámra, amit én fölvettem, és vetettem még egy utolsó vágyakozó pillantást Caroline irányába. Ő is megint felém nézett, szomorúan, mint aki megértette, hogy ma este nem fogom megközelíteni őt. Itt nem.

Elfordultam, nyomorúságosabban, mint valaha.

Mikor visszafordultam a bárhoz, már nem volt ott. Gyorsan végig kellett néznem a klubot, mire végre megtaláltam egy férfiakkal és nőkkel zsúfolt asztal mellett, ahol egy ronda anyaszomorító túlságosan behatóan nézte a melleit, miközben épp nevetett valamin, amit Caroline mondott.

Ropogtattam a bütykeimet, nagyon meg akartam ütni, bárki is volt.

De Hart hirtelen mellettük termett, és elvonta Caroline figyelmét a ronda faszszopóról. Azonban ez a legkevésbé sem szüntette meg a féltékenységemet.

Most komolyan, a szarjankó nyilvánvalóan flörtölt vele, Gamble orra előtt. És Gamble – a seggfej – nem csinált semmit, a szeme sem rebbent. Én még csak nem is említhettem előtte Caroline nevét anélkül, hogy ne szorongatta volna meg a golyóimat és figyelmeztetett volna, hogy tartsam magam távol tőle, de Hart szinte majd feldugta a kezét a rövid kis szoknyájába, és ő a kisujját sem mozdítja?

Ez kurvára igazságtalan volt.

Magamban forrongtam és csikorgattam a fogaimat, ahogy a következő rendelést vettem föl. Épp egy kör Slippery nipple-t azaz „csúszós mellbimbó”-t[1] vittem ki lármás, tök részeg csajoknak – ahol az egyikük megmarkolta a seggemet, miközben becsúsztatta a borravalót a farzsebembe –, mikor észrevettem, hogy Caroline belép a folyosóra, ami az irodák és a mosdók felé vezetett.

Kár lett volna veszendőbe hagyni egy ilyen lehetőséget, így utána siettem.

 

---

[1] Slippery Nipple koktél, (nemes egyszerűséggel magyarul: csúszós mellbimbó):

30 ml Sambuca, 30 ml Bailey’s. Pici shot (pálinkás) pohárba töltik. A Sambucára töltik a Bailey’st, és egy hajtásra megisszák.